2012. március 22., csütörtök

Irány az Állatkert!

Imádok Állatkertbe járni, ha tehetném, beköltöznék. Most, hogy itt a jó idő, jobb programot el sem tudnék képzelni ennél, a testednek jót tesz a friss levegő, a lelkednek pedig az isteni környezet, és persze az állatok közelsége. Íme az én tippjeim egy állatkert-körúthoz.

Először is érdemes hétköznap menni, mivel hétvégén általában beveszik a helyet a kisgyerekes családok, ami bár nem gond, de így a tömeg is megsokszorozódik, és bevallom, minden egyes "Karcsika, most már elég legyen, vagy kiverem a fogad!" mondat után egyre nehezebb visszazökkenni a nyugis sétába. Az első lépés az legyen, hogy veszel legalább egy csomag ZOO csemegét: nem is igazi Állatkertbe járó az, aki nem lett legalább egyszer könyékig tevenyálas. Én mindig a tevéknél kezdek, imádom megetetni őket, sőt, ha olyan hangulatuk van, még simogatni is lehet őket.

A lajhár kidőlt a simitől

Ezután általában a Pálmaházba vezet az utam, ami a kedvenc helyem az egész Állatkertben, itt vannak ugyanis a lajhárok, szám szerint három. Ilyenkor általában kibújik belőlem a kislány, és rohanok az általában mélyen alvó lajhárhoz, és bár elvileg harapnak, sosem bírom ki, hogy ne simogassam meg őket. Etetni viszont nem szabad őket, erre figyeljetek oda. Apropó, etetés: én általában viszek egy zacskó megmosott, felszeletelt répát, almát, és külön a tapírnak banánt (amit mivel a tapír általában alszik, én szoktam megenni...). Ezen kívül csak ZOO csemegét adjatok az állatoknak, és csak ott, ahol ez fel van tüntetve (pl. tevék, zebrák, állatsimogató). Mindig kiakadok azon, amikor hiába van feltüntetve, hogy ne etessék az állatokat, mégis a fornettis pogácsától kezdve a nyálas (!) almáig mindent odaadnak nekik. Gondoljatok mindig arra, hogy kenyérre, perecre még a kutyáknak sincs szüksége, nem hogy egy zsiráfnak, ráadásul megbetegedhetnek tőle. A répát én a kecskéknek szoktam adni, bár mindig hagyok egy kicsit a kedvenc alpakkámnak, Melindának.

Melinda, az alpakka

A következő lépés nálam az állatsimogató, ahova mióta hasba rúgott egy állapotos kecske (igen, ez komoly), nem szeretek bemenni, kívülről viszont mindig adok egy kis csemegét az állatoknak. Ezután jönnek a dél-amerikai állatok, azaz a nagy marák, vízidisznók, alpakkák és tapírok. Ez különösen kedves hely számomra, mivel itt lakik Géza, a tapír, akinek két évig az "anyukája" voltam. Sajnos három alkalomból kétszer alszik a kis lusta, így ritkán látom, a szülői értekezleteken viszont mindig beengedtek hozzá, és meg lehetett simogatni, etetni, így többek közt ezért is ajánlom az örökbefogadást. Az alpakkák nagyon barátságos állatok, néha az állatsimogatóban is van egy, így szívesen elfogadnak egy-egy szelet répát, viszont vigyázzatok, mert ha mérgesek, akkor köpnek, méghozzá nagyot, és elég jól céloznak. A vombatokat érdemes megnézni, bár a nap nagy részében alszanak, így is jól látni őket, és igazi ritkaságnak számítanak a világ állatkertjeiben, így megér pár perc sorbanállást.

Seraf, a legkisebb zsiráf

Az új jövevények, a földimalacok (Fülike és Pütypürüty, hát nem cuki már a nevük is?) is iszonyatosan édesek, bár a házban, ahol vannak, finoman szólva sincs kellemes illat, de szerintem megéri megnézni őket. A majmok, makik, gorillák nekem nagy kedvenceim, mindig elámulok rajtuk, annyira emberi a mozgásuk, a viselkedésük, és persze a legkisebb gorilla, Bongo növekedését is nagyon érdekes nyomon követni. Náluk arra kell figyelni, hogy ha fotózod őket, ne használj vakut, és ez az éjszakai állatokra is vonatkozik (pl. földimalac, tatu). A nemrég született zsiráf, Seraf is megtekinthető már, elképesztően aranyos, és megdöbbentő látvány látni őt a kifejlett szülők mellett, igazi kis apróság, bár esélyes, hogy gyorsan megnő majd. Bár messze nem soroltam fel az összes állatot, én őket szeretem a legjobban.

Géza :)

Néhány szó az örökbefogadásról: régóta működik a rendszer, hogy jelképesen örökbe fogadhatjuk az Állatkert állatait, növényeit. Én már négy nevelőszülői találkozón voltam, így teljes bizonyossággal mondhatom, hogy nagyon megéri: egyrészt az okleveled mellé kapsz két belépőt az évente kétszer megrendezésre kerülő találkozóra, másrészt olyan dolgokat tudhatsz meg az állatokról, amit addig soha. Egy ilyen találkozó úgy zajlik, hogy kb. 8-10 csoportra bontják az állatokat, és egy-egy gondozó vezetésével bejárjuk a kert vonatkozó területeit. Mi például megnézhettük a prérikutyákat, simogathattunk kígyót, tatut, és ami a legfontosabb, bemehettünk a Dél-Amerika kifutóra, így testközelből találkozhattunk a tapírokkal, ami csodálatos élmény. Ezután egy szülői értekezlet keretében bármilyen kérdést feltehetünk az állatról, akit örökbe fogadtunk.
Egy ilyen állatkerti sétában nagyon ki lehet fáradni, szerintem nincs jobb annál, mint hullafáradtan megenni egy perecet az egyik padon, élvezni a napsütést és a nyugalmat. Hétvégén is tart majd a jó idő, mindenkit buzdítok arra, hogy mozduljon ki, és nézze meg az állatokat!

Neked ki a kedvenc állatod az Állatkertben?

Nincsenek megjegyzések: