2011. március 30., szerda

A nagy Lush teszt - Snow Fairy tusfürdő

Tudom, ismét sikerült eltűnnöm. Egy jó kis tavaszi betegség teljesen ágynak döntött, de a gyömbérteának és a pozitív hozzáállásnak köszönhetően már jól vagyok. A termék, melyet ma bemutatok nektek, megér egy önálló postot, ez pedig a Lush téli Snow Fairy tusfürdője.

Talán már említettem, hogy húsz éves korom ellenére néha hajlamos vagyok ötéves kislányként viselkedni, így talán ennek is köszönhető, hogy bolondulok a klasszikus, "rózsaszín" rágógumi-illatért. Olyan terméket azonban eddig nem találtam, ami tényleg visszaadta volna ezt a számomra nagyon kedves illatot, így el tudjátok képzelni, mennyire örültem, amikor tavaly télen felfedeztem a Lush Snow Fairy nevű ajakszínezőjét. Amikor megvettem, még csak a színe vonzott, de amikor hazafele menet kitekertem a kis tégelyt, szerelembe estem. Olyan illata van, mintha száz csomag "gyerekorbitot" belesűrítettek volna, így a vásárlást követő napokon folyamatosan "rájártam", és egész álló nap azt szagolgattam. A második beszerzésem a termékcsaládból a Bubblegum ajakradír volt, mely szintén ezt az isteni aromát kapta, ráadásul további bűnözést is rejt magában, mivel ehető. Bevallom, volt már olyan, hogy "csak úgy" belenyúltam a kisujjammal, és lenyaltam az ajakradírt, de aztán rájöttem, hogy jézusom, szörnyű vagyok, és leálltam.

fotó: musingsofamuse.com

A sors végül úgy hozta, hogy nemrég elmentem egy Lush állásinterjúra (a dolog még mindig folyamatban van, úgyhogy szurkoljatok), és az interjú végén a lányok a raktárból előhalásztak nekem egy ott tengődő 500 grammos Snow Fairy tusfürdőt. Életem egyik legjobb beruházása volt, bár igazi tortúra volt, hogy a megfázás miatt eleinte nem érezhettem az illatát. Egyik reggel aztán feltűnt, hogy jé, érzek illatokat, így rögtön rávetettem magam a helyes félliteres rózsaszín flakonra, és ezzel megpecsételődött a sorsom: ez a legjobb illat, amit valaha éreztem. Ugyanúgy benne van az ajakszínező kislányos rágóillata, de ez meg van bolondítva valami megmagyarázhatatlan gyümölcsösséggel, ami még imádnivalóbbá teszi az egészet. Az állaga is nagyon kellemes, már-már zselés, így nagyon kevés is elég belőle, ráadásul zuhanyzás közben azt tapasztaltam, hogy a flakonból kinyomva még jobb illata van. Ezek után minden egyes fürdés igazi illatterápia nekem, és bár lehet, hogy a tavaszi idő is közrejátszik, de mióta használom, sokkal jobb kedvem van, és sokkal könnyebben vetem bele magam egy nehéz napba. Hogy miért írtam le ezeket nektek? Legközelebb, ha a Lush-ban jártok, emeljetek le a polcról egy ajakradírt, egy ajakszínezőt, vagy egy Godmother szappant (szintén ezzel az illattal), és bár tavasszal hótündérek nem lehettek, tavasztündérek azért igen!

2011. március 19., szombat

Glamour Women of the Year 2011

Hát igen, ez is megvolt. Sokszor írtam már nektek, hogy amikor elindult a blogom, az egyik legnagyobb álmom az volt, hogy egyszer részt vehessek ezen a rendezvényen. Nagyjából a gálát követő reggel esett le, hogy igen, tényleg ott voltam, és mivel ezt többek közt az olvasóimnak is köszönhetem, a legkevesebb, hogy elmesélem, mi történt ezen a csodás estén.

Egy kis előzmény: pár hete Dáviddal, a Je Suis Un Prince bloggerével kitaláltuk, hogy a rendezvény tökéletes apropó arra, hogy egy kicsit összebarátkozzunk a többi divatbloggerrel. Március 17-én tehát tettünk egy kis kitérőt, és kora este egy kávézóban találkoztunk velük, majd együtt villamosoztunk el az UP! elé. A lelkesedésen (főleg a hajakon) valamennyit rontott az, hogy szakadt az eső, de amikor megpillantottuk a híres pink szőnyeget, minden negatív gondolatunk elszállt.

Tóth Gabi leült mellénk, Kredigra pedig megörökítette

A regisztráció gyors volt, így hamar megkaptuk a helyesen csillogó fekete Glamour-os karszalagunkat, majd beléptünk az év divatszentélyébe. Mivel a néhány óra alatt lebonyolított hajvágás, körömfestés, öltözködés, vonathoz rohanás rendesen megtépázta az idegrendszeremet, rögtön a bárpult felé vettem az irányt, ahol egy itallap fogadott a legnépszerűbb koktélokkal, pezsgőkkel és borokkal. Meglepve vettem észre azonban, hogy árat nem tüntettek fel az italok mellé, így kicsit félve rendeltem meg az első koktélomat, nehogy elmenjen rá az egész estére szánt pénzem. Végül kiderült, hogy feleslegesen aggódtam, ugyanis a bár ingyenesen működött, ez azonban nem jelentette azt, hogy este 8-ra mindenki részegen fetrengett, inkább oldott és kellemes volt a hangulat - lám, mégis létezik kulturált alkoholfogyasztás.

Maróy Krisztina köszönti a vendégeket

Egy-egy koktéllal a kezünkben később megcéloztunk egy kényelmes kanapét, ami egyszerűen csodás helyen volt, beláttuk a Glamour falat, a színpadot és a táncteret egyaránt. Közben irigykedve figyeltük azokat a hírességeket, akik a VIP-bárban falatoztak és húszperces sorban állás nélkül juthattak az italokhoz, majd egy fiúnak hála kiderült, hogy mi, bloggerek is ehhez a részleghez tartozunk, ami szerintem egy végtelenül kedves gesztus volt a szervezőktől. Fél 10 felé kezdetét vette a díjátadó, mely gyorsan és zökkenőmentesen zajlott (a nyerteseket nem sorolom fel, remélem már mindenki kívülről tudja őket), majd kezdetét vette a buli, ami a koktéloknak köszönhetően az első perctől fogva fergeteges volt. A zene tökéletesre sikerült, alig lehetett elférni a táncparketten, így gyakran tettünk egy-egy felfedezőutat az épületben. Egyszer csak összefutottunk Palvin Barbarával, akinek nagyon örültem, mert neki szurkoltam a legjobban, hogy elnyerje az év modellje díjat, és ez sikerült is. Gyorsan elmondtam Barbinak, hogy gratulálok, és én is rá szavaztam, aminek annyira örült, hogy két puszit is kaptam tőle, majd egy közös fotót is készítettünk. Ezután már tényleg nem maradt más dolgunk, mint a bulizás - közben Dávid emelkedett hangulatában bemutatott Axente Vanessának - ami tényleg nagyon-nagyon jó hangulatúra sikerült. Mindenki közvetlen volt és jókedvű, egyetlen dologgal nem értettem csupán egyet az est folyamán: nem Fehér Balázs lett a legsármosabb férfi. Ezt azért muszáj megemlítenem, mert akárhányszor feltűnt a tömegben, kétméteres körzetben oldalra biccentett fejjel bámulta őt minden lány, így a kisugárzással nem volt gond.

Palvin Barbival és Dáviddal

Visszaugorva a buli elejére, szerencsére sikerült összefutnom Maróy Kriszinával, akinek Abodi Dóra ruhája egyszerűen gyönyörű volt, és hatalmas köszönettel tartozunk neki, amiért egyáltalán meghívott minket, és persze amiért ilyen lelkesen támogat minket, divatbloggereket. A másik köszönetnyilvánítás Szimon Ágnes Nórának, a Zoe Phobic tervezőjének jár a csodálatos ruháért, ami rajtam volt. Egyáltalán nem túlzok azzal, ha azt mondom, ez a gála életem legjobb estéje volt, így remélem, még sok-sok ilyenben lehet részem.

2011. március 8., kedd

Tiétek az elismerés!

Mostanában sok blogok közt terjedő úgynevezett díjat kapok, és az lenne a feladatom, hogy az arra alkalmas bloggereknek ezt továbbítsam. Úgy gondolom viszont, hogy minden blogger olvasómnak jár az elismerés, így egyenként senkinek nem küldtem tovább (na meg persze időm sincs rá..).

Azért gondolom ezt a dolgot így, mert amikor 2009-ben elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetőségekhez jutok általa, és ezekhez ti, az olvasók juttattatok hozzá. Szóval az én személyes blogger-díjam az összes olvasómat illeti. Ha jól értettem, a díjakkal az is együtt jár, hogy el kell árulnom magamról hét apró kis titkot, így most ez egy személyesebb post lesz, hogy kicsit többet lássatok belőlem, mint a Blogspot-adatlapom.

1. Minden szempontból biztonsági játékos vagyok. Nem szeretem a hirtelen jött, rossz meglepetéseket, mint amikor lepattog a körömlakkom, és nem tudom azonnal javítani, vagy épp elkenődik a szemhéjtusom, és nincs nálam tükör. A táskám épp ezért egy konkrét túlélőkészlet, egy könyvtől az újságon át a cukorkáig minden megtalálható benne.
2. Gyerekkori álmom, hogy megtanuljak dobolni. Kiskoromban zongorázni tanultam, de két év után meguntam, viszont a dobolás - finoman szólva - körülményesebb dolog. Mindenesetre ez egy olyan álom, amit előbb vagy utóbb meg szeretnék valósítani.
3. A nyár az én természetes közegem. Amikor este is világos van és süt a nap, ki lehet ülni az udvarra egy pohár borral és csak úgy lazítani - ezek a legboldogabb napjaim. A napozást viszont rosszul viselem, max. 10 perc után rohanok be az árnyékba, aztán persze egy kis hűlés után vissza.
4. Vegetáriánus vagyok, ráadásul borzasztóan válogatós is - erre nem vagyok büszke, viszont mindezek ellenére imádok enni. A reggeli például soha, semmilyen körülmények közt nem maradhat ki, képes vagyok hajnali 5-kor nekiállni és paradicsomos-mozzarellás teljes kiőrlésű paninit készíteni. Nagy szerelmem az olasz konyha, a vékony tésztás, ropogós pizzák, a bruschetta, a mozzarella caprese és a mindenféle jóval töltött piadina hatalmas kedvenceim.
5. Illatfüggő vagyok. Minden emlékem illatokhoz kötődik, és egyszerűen imádom, ha megérzem a kedvenceimet. A menta, a virágillat, a friss bazsalikom, az eső, az égetett cukor, a fényes magazinok - fel sem tudom sorolni azokat, amiket a legjobban szeretek.
6. A különböző hangulatokért is rajongok, például azért, amikor egy kedves ismerőssel, baráttal, barátnővel leteríthetek egy pokrócot a Duna-parton (persze olyan időben, amikor már lehet a fűben mezítláb mászkálni) egy jó üveg Chardonnay és néhány finom falat társaságában, és napnyugtáig beszélgethetek. A másik kedvencem, amikor a nyári szünetben kiülök a kertbe eszegetni, hallom a fűnyíró és a madarak hangját, és órákon keresztül csak nézelődöm. Ezek a kis hangulatfoszlányok képesek teljesen levinni alfába, és hetekre feltölteni energiával.
7. Talán viccesen hangzik, de nagyon félős vagyok. Utálok például kiselőadást tartani, vagy sok ember előtt szerepelni, ilyenkor bepánikolok, remeg a hangom, és persze égővörösre változik az arcszínem, amit különösen utálok. Ahogy "öregszem", azért lassan elkezdtem tudni kezelni ezeket a helyzeteket, de azért van mit fejlődnöm.

Ennyi lenne az én kis hetes listám, és persze komment formájában várom tőletek a ti kulisszatitkaitokat is, mert pont az a lényeg, hogy én is megismerhessem az olvasóimat.

Vibráló tavaszi színek

Tegye fel a kezét, akinek elege van a télből! Szinte látom az égnek repülő kezeket, úgyhogy úgy döntöttem, többet nem várok a tavaszi postokkal, még akkor sem, ha igazából télikabátban indulunk el otthonról. Bár nem vagyok az élénk színek szerelmese, ez az elhúzódó hideg engem is arra ösztönöz, hogy élénk, harsány színeket kívánjak magam köré. Most a H&M kínálatából gyűjtögettem nektek.

A dolog vicces vonatkozása, hogy múlt heti otthon tartózkodásom alatt találtam egy isteni lazacszínű szoknyát, ami anno még az anyukámé volt. Teljes extázisba kerültem tőle, anyum viszont nem értette, hogy viccelek-e, amikor azt kértem tőle, hogy kicsit vágjon le az aljából, hogy hordani tudjam. Pedig bizony már öt perc után azon kattogott az agyam, hogy mivel fogom viselni, és mivel csupa lenge, tavaszi darabbal tudnám legjobban kombinálni, így most még jobban várom a meleg időt.
Sokszor írtam már, hogy a színek nagy hatással vannak a hangulatunkra, így ha már nagyon le vagyunk törve, egy élénk felső vagy akár egy körömlakk kicsit megvigasztalhat minket. Személy szerint imádom, amikor a finom, nőies pasztellszíneket vad, fekete kiegészítőkkel párosítják, így egy olyan kontraszt jön létre, amire senki nem számít.

Persze vannak színek, melyeket ki nem állhatok: a citrom- és narancssárga például nálam szóba se jöhet, de piros ruhadarabom sincs. Mindig olyan színt válasszunk, ami passzol a személyiségünkhöz, és persze a kényelem is nagyon fontos. A tavasz - bár nem tudom, létezik-e még ez az évszak itthon - pont a megújulásról szól, így ilyenkor kiemelten fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az egyszerű, de nagyszerű lenge pamutfelsők rendkívül divatosak, és elég csupán néhány kiegészítő ahhoz, hogy minden napra jusson egy ütős szett. Lassan előkerülnek a szekrényből a szandálok, a lenge ruhák, melyeket az átmeneti időben harisnyával is hordhatunk. Annak ellenére, hogy tudom, milyen idegesítő reggel télikabátban elindulni otthonról, majd 2 óra múlva a kezedben cipelned a fél ruhatáradat, azt javaslom, mindenképp öltözzetek rétegesen, ez még egy indok arra, hogy beszerezzetek egy maxitáskát: valamiben el kell férnie a pulcsidnak, ha épp nincs szükséged rá..

2011. március 2., szerda

A nagy Lush teszt - Think Pink fürdőgolyó és Ma Bar habfürdő

Először is: nem győzök elnézést kérni, amiért ritkultak a postok. Rengeteg dolgom van mostanában, és az órarendem sajnos nem engedi meg, hogy annyit foglalkozzak a bloggal, amennyit szeretnék. Külön bocsánat azoknak, akik a divat kérdezz-felelek rovatba jelentkeztek, ígérem, hétvégén mindenkinek válaszolok! A Lush teszttel kapcsolatban kaptam pár visszajelzést, melyek szerint szeretnétek, ha folytatnám a tesztelést, így íme két imádni való termék tőlük!

Think Pink fürdőgolyó

Stílusosan pont Valentin-napon teszteltem ezt a fürdőgolyót, melyet már régóta ki szerettem volna próbálni. A sors iróniája, hogy legnagyobb meglepetésemre a golyóból színes papírszívecskék oldódtak ki, így nekem, a megrögzött Valentin-utálónak kijutott a jóból. A kép keletkezése is vicces történet: valószínűleg a szállítás során leestek a fürdőgolyóról a cukorkavirágok, viszont örömmel konstatáltam, hogy egy még maradt, így hiperóvatosan kiemeltem a zacskóból, és leraktam az asztalra, majd rögtön hoztam a fényképezőt. Filmbe illő pillanat volt, amikor a gomb lenyomása előtt kb. fél másodperccel az utolsó virág is megadta magát, és leesett, így kénytelen voltam abban az állapotában lefényképezni. Néhány szó magáról a termékről: ha igazi, romantikus, csajos-rózsaszín fürdőt szeretnél, válaszd ezt a fürdőgolyót! Kellemes illatával és intenzív pink színével azonnal befesti a fürdővizet, a cukorkavirágok lágyan elolvadnak, és ahogy azt már korábban említettem, színes, szívecske alakú konfettik is kioldódnak belőle, melyek - legnagyobb bánatomra - nem maradnak meg a víz felszínén, pedig úgy lényegesen jobb lenne a hangulat. Összességében szerintem a Creamy Candy habfürdő isteni cukorkahabja és a Comforter rózsaszín csábítása jobban megéri, viszont a Think Pink is jó választás ápoló összetevői miatt. Egyszer mindenképp tesztelni kell!


Ma Bar szilárd habfürdő

A Lush információi szerint ez a habfürdőt elvileg anyák napjára szánták, azonban akkora volt rá a kereslet, hogy áttették az állandó kínálatba. Egyszerre csak egy fél tömböt használtam fel, ami butaság volt, tekintve, hogy rengeteg habja van. Egyszerű elmorzsolni, szárazon is rendkívül krémes az állaga, és tényleg egy habtenger lesz a fürdőkádadban utána. El sem tudom képzelni, mekkora habja lenne, ha végig a zuhanyrózsából engedném rá a vizet, szerintem el sem fértem volna.. az illata engem nem a csokira emlékeztetett, mindenesetre kellemes, viszont mint minden habfürdő, ez is szárítja a bőrt, így hidratálót mindenképp használjatok utána. A habfürdő közepén található barnacukor-kockát én bőrradírként használtam, de akár mehet az is a vízbe, valószínűleg elolvadna. :)