2011. május 4., szerda

Divatriport - Dávid (Je Suis Un Prince) kérdezett

A mai post egy rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis egy interjút olvashattok velem. Úgy gondoltam, ha már így összegyűltek a magyar divatbloggerek, jó lenne párokba rendeződni, és meginterjúvolni egymást. Az én kérdéseimet Dávid készítette el a Je Suis Un Prince blogtól, az ő blogján pedig az én kérdéseimet találjátok. Előre szólok: hosszú lesz, de remélem, azért elolvassátok majd.

Mi volt eddig életed legjobb vétele ruha/kiegészítő téren?
Hú, ez nehéz kérdés, mert általában praktikusan vásárolok. Talán a legjobb befektetésem a bőrdzsekim volt, egyszerű fekete, motoros fazon, viszont ugyanúgy illik egy sima farmer-póló szetthez, mint egy virágos miniruhához. Plusz öröm volt, hogy aznap, amikor visszamentem érte, akció volt, így kb. 7000-ért vettem.

Ha nem annak tanulnál, aminek most, akkor mit választanál?
Az újságírás egészen kicsi korom óta életcélom volt, viszont talán ha egy kicsit bátrabb lettem volna, a London College of Fashion-be veszem az irányt. Egy időben rajzoltam is, de hamar kiderült, nem ez az én utam.

Ha megtehetnéd, vásárolnál rendszeresen drágább (luxus) termékeket?
Csak egyet-egyet, örök darabokat, például egy Balmain blézert és egy Burberry kabátot. De azt is szeretném, ha egyszer eljutnék oda, hogy beszabadulhassak a Zarába vagy a H&M-be, és bűntudat nélkül vásárolhassak egy komplett ruhatárat.

Mik azok a hibák szerinted, amire a legérzékenyebb vagy és amit a legtöbbször követnek el itthon öltözködés téren?
Főleg az, hogy hiába költenek az itteni fiatalok sokat ruhákra, az összhatás mégis igénytelen. Rosszul választanak színeket, fazonokat, nem azt figyelik, hogy nekik külön mi áll jól, hanem mennek a tömeg után. Persze ennek az ellentétével is egyre gyakrabban találkozom, aminek nagyon örülök.

Ha egy szóval kéne jellemezni a stílusod, akkor mi lenne az?
Megfontolt. Talán ez a legjobb szó rá.

Mikor lépett be az életedbe a divat iránti szeretet? Mikor döntötted el, hogy erről akarsz írni, ezzel akarsz foglalkozni?
Ez vicces történet, mert kb. 15-16 éves koromig gyűlöltem a divatot, mert a gimiben a „trendi” lányok mind a plázadivat szerint öltözködtek. Aztán életem első ELLE magazinjával megértettem, hogy az igazi divat ennél lényegesen magasabb szint. Ez nagyjából 2008-ban volt, nem sokra rá elkezdtem írni a blogot.

(Őszintén) mi a véleményed a magyar tervezőkről, divatéletről?
Ha tényleg azt akarod, hogy őszinte legyek, akkor kimondom: szerintem drágák. Teljes mértékben megértem, hogy drága az anyag, drága a varrónő, az előállítás, a showroom és a bemutatók költségei, de ott van például Szimon Ágo, aki mindezek ellenére képes abszolút versenyképes és alacsony árakon árulni a ruháit. Egyébként fantáziadús, friss, üdítő és inspiráló. Jó nézni, amikor a világ elámul egy-egy Nanushka vagy Abodi Dóra kollekción.

Kedvenc magyar és külföldi tervező?
Ha tehetném, szinte mindegyik magyar tervezőtől vásárolnék. Imádom Nanushkát, Abodi Dórát, Mojzes Dórát, Vágó Rékát, a FEHER táskákat, és persze a Zoe Phobic márkát is. Külföldről Phillip Lim kreációit szeretem, de tetszik Stella McCartney stílusa is.

Mi az, ami még nincs jelen itthon, de szerinted nagy igény lenne rá?
A tolerancia. Máig nem hiszem el, hogy miért kell beszólni annak, aki fel meri vállalni önmagát. Itthon a fiút, aki kézitáskával jár-kel, rögtön melegnek titulálják, a lányt pedig, aki válltöméses, korallszínű blézerben és farmershortban mászkál, őrültnek. Ez nagyon elszomorít.

Magyar divatblogokról mi a véleményed? Milyen tendenciát figyelsz meg?
Úgy gondolom, hogy divatbloggernek lenni mára annyira „trendi” lett, hogy sokan indítanak különösebb érzék vagy tehetség nélkül blogot. Soha nem szerettem azokat a divatblogokat, amik csak editorialok és kollekciók elemzéséből „élnek”, mert egyrészt mindenkinek úgyis megvan a saját véleménye, másrészt gyakran csak a százszor elhangzott kliséket ismételgetik. Amikor én elkezdtem blogot írni, alig lehetett magyar divatblogokat találni, most viszont rengetegen csinálják. Ez persze teret enged az új generáció előretörésének, aminek nagyon örülök, viszont ez mindenképp minőségromlással jár. Az új arcok között vannak igazi, ütős tehetségek, akikre érdemes odafigyelni, és persze hozzá kell tennem, hogy – hiába fogok ezzel sokakat megbántani – vannak olyan oldalak is, melyek szégyent hoznak a magyar divatblog-szcénára.

Van-e apró "cseled", amit gyakran alkalmazol és szerinted sok ember tanulhatna belőle?
Persze, az ilyenekkel mindig fel lehet dobni egy-egy szörnyű napot. Az alap nálam az ápolt haj és köröm. Lepattogott körömlakkal nem megyek ki az utcára, ez az egyik fő szabály. Két kedvenc trükköm van, az egyik a rózsás kitűzőm, melyet gyakran dicsérnek meg járókelők, másik pedig egy kézitáska, ami minden egyszerűbb szettet feldob. A kettő összesen 5000 forintba került – általában ennyibe kerül, hogy mindig legyen nálad egy aduász.

Melyik hazai ismert nő öltözködése áll hozzád legközelebb?
Sándor Szandra stílusát azért mondom, mert kifinomult és letisztult, Mihalik Enikőt pedig azért, mert megtestesíti azt a laza, de sikkes stílust, amit én is próbálok átadni az olvasóimnak.

Az én kérdéseimet Dávid blogján ezen a linken érhetitek el.

3 megjegyzés:

Johanna írta...

Szuper lett az interjú! (:
Jó volt olvasni

Névtelen írta...

A pár színvonalas blogot leírnád, persze csak, ha nem gond (:
Amúgy a te blogod is nagyon jó, csak sajnos ritkán frissül :(

Regina M. írta...

Köszönöm! Sajnos tényleg nem frissülök gyakran, dolgozom az ügyön, ma például ráérek, úgyhogy több posztot is megírok előre. :)
Neveket - hiába elismerő kritika - nem szeretnék mondani, legyen elég annyi, hogy azok, akik nem csupán editorialok Ctrl+C-Ctrl+V-zéséből élnek, és sok önálló gondolatuk van, érdemesek arra, hogy büszkék legyünk rájuk. :)