2011. április 13., szerda

Így lesz bárkiből konyhatündér! 1. rész - Élet a paradicsomban

A Twitteres kaja-bejegyzéseimből úgy tűnhet, hogy igazi konyhatündér vagyok. Nos, itt az ideje egyrészt eloszlatnom ezeket a gondolatokat, másrészt elárulnom a titkomat. Sok olyan recept van ugyanis a tarsolyomban, melyek borzasztóan egyszerűek, mégis mindenkiben mély nyomot hagynak. Két postot írok nektek ebben a témában, először a kedvenc paradicsomos ételeim receptjeit olvashatjátok.

A paradicsom nekem szinte olyan, mint a levegő. Olívaolajjal, mozzarellával, némi bazsalikommal Mozzarella Caprese-ként, teljes kiőrlésű zsömlében, fetával és pestoval összesütve paniniként, vagy csak úgy, szárított paradicsomos ciabatta-ba töltve jégsalátával, mozzarellával egy egyszerű szendvicsként nap, mint nap fogyasztom. Ebből talán ki is derül, hogy nálam a paradicsom minőségét tekintve nincs ultimátum, mindig édesnek és lédúsnak kell lennie, bizony, télen is, ami nem a legegyszerűbb feladat. Íme három isteni étel a paradicsom főszereplésével:

Bruschetta
Hozzávalók 2 személyre:
  • egy vastagabb baguette
  • 2 nagyobb, édes paradicsom, vagy egy fürt koktélparadicsom
  • olívaolaj, fokhagyma, oregano, bazsalikom, só, bors

A bruschetta egy nagyon egyszerű étel, de ez azt is jelenti, hogy nagyon egyszerű elrontani is. Mivel minimális összetevő szükséges hozzá, minden alapanyagnak minőséginek kell lennie, és az arányokra is oda kell figyelni. Nemrég a barátommal egy étteremben voltunk, ahol bruschettát rendelt, majd odasúgta nekem, hogy "a tiéd sokkal jobb!". Hozzáteszem, ha tényleg jól sikerül, akkor tényleg sok-sok rajongót lehet vele szerezni.
Az első lépés az olajkeverék összeállítása: nagyjából fél csésze extra szűz olívaolajba belenyomunk némi fokhagymát, ízlés szerint (ha magamnak csinálom, egy nagy gerezdet használok, de aki szereti az intenzív ízeket, tehet bele akár kettőt is), majd egy jó adag őrölt borsot, egy-egy nagy csipet szárított bazsalikomot és oreganót is beleszórunk a keverékbe. Jól összekeverjük, majd állni hagyjuk. Közben bekapcsoljuk a sütőt maximális fokozatra, és vékony szeleteket vágunk a baguette-ből, felsorakoztatjuk őket egy tepsire (sütőpapír legyen benne az olaj miatt), majd egy konyhai ecset segítségével alaposan megkenjük őket az olajkeverékkel. Betesszük a sütőbe a lehető legmagasabb helyre, majd miközben sül, összeállítjuk a feltétet. Ehhez a paradicsomot minél kisebb kockákra kell vágnunk, egy kicsit megsóznunk, majd egy kevés olívaolajba forgatnunk, a finom illatok miatt. Sütőtől és kenyértől függően nagyjából 10 perc alatt készülnek el a pirítósok. Akkor jó, amikor egy villával megszúrva már nem puha, hanem ropogós (ne süssük túl sok ideig, különben száraz lesz!). Innen már nagyon egyszerű a dolog: a kenyérszeletekre halmozzunk a paradicsomból, és nyugodtan eszegessük meg. Ha felturbózott élményre vágynánk, adhatunk a paradicsomhoz friss bazsalikomot, rukkolát, fetát, vagy reszelt olasz (parmezán vagy grana padano) sajtot is.



Fetás kosárka
Hozzávalók egy 12 db-os muffinformához:
  • fél csomag leveles tészta
  • fél doboz koktélparadicsom (2 db sima paradicsommal helyettesíthető)
  • 250 g puha, lágy, nem gumis (!) feta sajt

A fetás kosárka az egyik kedvenc ételem, és bárkinek kínálom, mindig elkérik a receptjét. Az első inspirációm a Dolce Vita blog kecskesajtos tortácskája volt, én ezt egy kicsit leegyszerűsítettem és átvariáltam. A leveles tésztát minél hamarabb engedjük ki (ne mikróban!), majd nyújtsuk ki. Amikor már kellően vékony, vágjuk 12 kis négyzetbe, és azokat egyenként nyújtsuk hajszálvékonyra. Ezekkel kell kibélelnünk a muffinformákat. Amikor ezzel elkészültünk, a fetát morzsoljuk vagy szeleteljük a tésztára úgy, hogy az alját teljesen befedje, és a forma harmadáig-feléig érjen. A paradicsomokat (ha koktél) magozzuk ki, majd negyedeljük. Ha sima paradicsomot használunk, a magozás után vágjuk hasonló méretre. A paradicsomot szórjuk a fetára (3-4 darab jut egy kosárkába), a sajttól függően sózzuk, egyenként borsozzuk, esetleg kakukkfüvet is szórjunk rá. Alaposan előmelegített sütőben, a gázsütő 3-as fokozatán süssük nagyjából 25 percig, de érdemes folyamatosan figyelni, főleg akkor, amikor már megbarnult a széle: ekkor vegyünk ki egy darabot, és ellenőrizzük, hogy az alja szépen megsült-e. Ha igen, kész is a finomság. Ha nagyon fel szeretnénk vágni vele, egy kis pirított fenyőmag és egy-egy marék rukkola nagyon csinossá teszi, de enélkül is öt perc alatt elfogy. Másnap, újramelegítve is isteni.


Piadina-variációk

A piadina egyfajta lepénykenyér, mely ugyanannyira hasonlít az indiai naan kenyérre, mint a mexikói tortillára, a különbség a lisztben és az egyéb összetevőkben rejlik. Tavaly tavasszal estem vele szerelembe, és azóta is ugyanazt a receptet használom, melyet itt találtok. Miután megbirkóztatok a recepttel (én kenyérsütőben szoktam keverni a tésztát, igen, a lustaság..), és kisültek a piadinák, elkezdhettek gondolkodni a tölteléken. Mivel vegetáriánus vagyok, nálam a klasszikus pármai sonkás feltét eleve felejtős, de megosztom veletek a két kedvencemet. Az elsőhöz vegyél egy meleg, puha piadinát (ha megkeményedett, tedd fél percre mikróba, és dolgozz vele gyorsan), szórd meg bőven rukkolával, helyezz rá bazsalikommal megszórt mozzarellaszeleteket és édes paradicsomot. Ha alul felhajtod, és az egészet feltekered, könnyebben lehet enni, és nem is csöpög annyira. A másik kedvenc töltelékem egy egyszerű saláta jégsalátából, paradicsomkockákból, kukoricából és fetából. Ez kicsit kiadósabb, mint a rukkolás verzió, de szintén nagyon finom. Életem legjobb piadináját amúgy a Szigeten ettem, ami elvileg szintén a rukkolás volt, de volt benne valami titkos, extra összetevő, ami istenivé tette az egészet. Ha idén is ott lesznek, esküszöm, megkérdezem.

A fotók nem sajátok, innen-onnan, a gépemről szedtem őket!

Nincsenek megjegyzések: