2010. november 23., kedd

A láthatatlan kiegészítő

Már kiskorom óta az illatok rabja vagyok. Az emlékeim leggyakrabban illatok hatására jönnek elő, imádok például beleszippantani az adventi vásár égetett cukor-forralt bor-füstillatába, imádom a magazinok, könyvek illatát, és az épp elfújt gyertya füstjét (amit én csak "szülinapillatnak" hívok). Ebből szerintem kitaláltátok, hogy a parfümökért is odavagyok.

Kb. 14 évesen kezdtem rendszeresen parfümöt használni, de már 8-9 éves koromban is bolondultam a csillámos Barbie parfümért, aminek az illatáról egyszercsak minden gyerekkori emlékem beugrik. Akkoriban voltak divatosak a Malizia Bon Bons nevű miniparfümök Milk Shake, Menta, és mindenféle kislányos illatban, imádtam őket, de ezeket nem magamra, hanem simán a vakvilágba fújtam. Az első "komoly" parfümöm a Tom Tailor "Bodytalk" illata volt, melyet nemrég újra kipróbáltam egy drogériában, és szintén annyi emlék ragadott el tőle, hogy lehet, hogy megint beszerzek belőle egy kisebb kiszerelésűt. Ez az illat a gimi első éveire emlékeztet, és hiába utáltam azokat az éveket, a parfüm (és az idő) valahogy szebbé tette.
Mostanában négyféle parfümöt szoktam használni: bár azt mondják, hogy nem túl szerencsés folyamatosan váltogatni az illatokat, ez szerintem kizökkent a mókuskerékből, kicsit izgalmassá teszi a mindennapokat. Nemrég nem bírtam ellenállni a vattacukor-parfümként elhíresült Pink Sugar-nek: ha óvatosan használom, csak finoman bontakozik ki az illat, viszont garantáltan jó lesz tőle a kedved. Talán egy hónapja egy családi bulin éreztem meg a nagynénémen az Avon klasszikus Bond Girl illatát, és annyira megtetszett, hogy a bociszemeimmel sikerült kikönyörögnöm, hogy a - majdnem üres - üveget nekem adja (telit sosem kérnék el), így azóta ezt is próbálgatom, és nagyon tetszik. Míg eddig az édesebb parfümöket szerettem, ez határozottan fűszeres, de azért kellemes. Szintén egy nagynénitől kaptam a Flower by Cynthia Rowley parfümöt, mely egy nagyon - már-már túlzottan is - virágos illat. Bevallom, elég bátortalanul merem csak használni, mert nem szeretem, ha olyan az illatom, mintha most jöttem volna a húsvéti locsolkodásról, így ezt csak könnyedén belefújom a levegőbe, és az illatfelhőn áthúzom a kezemet, ennyi pont elég.



Kylie Minogue Showtime nevű parfümjét szintén nagyon sokáig használtam, ez például a 18. szülinapomra és a szalagavatómra emlékeztet, de ezt leszámítva is nagyon kellemes, könnyen megjegyezhető, de nem túlzó illat. A mostani vágyálmom az Avon "Herve Leger Femme" parfüm, melyet már többször is említettem itt a blogon. Azért tetszett meg nagyon, mert amikor a bőrömre kerül, csak egy nagyon fűszeres, már-már férfias illatot érzek, de ahogy telik az idő, a végére már egy légies, kellemes illatfelhő marad körülöttem. Ezt mindenképpen szeretném, ha megkapnám Karácsonyra, már jeleztem is az egyik nagymamámnak, hogy jó lenne, ha az ő "Jézuskájuk" ezt dobná a fa alá.
A parfümökről általánosságban is mondanék pár szót. Igazán csak a bőrre fújva tudja kibontakoztatni az egyedi jegyeit, így lehetséges az, hogy egy és ugyanaz a parfüm rajtad jó illatú, a barátnődön pedig korántsem annyira. Érdemes azonban vigyázni, mert én elkövettem azt a hibát, hogy nyáron a nyakamra fújtam a parfümöt, a helyén pedig kicsit elszíneződött a bőröm, és ez azóta sem múlt el. Télen bátrabban kísérletezhetsz az erősebb illatokkal is, ám a pacsulival vigyázz: biztosan te sem szereted, ha a melletted elhaladó öreg néni még métereken keresztül húzza maga után az "illatcsíkot". Vigyázz továbbá a "fejfájós" illatokkal is: vannak olyan parfümök, melyektől egyszerűen megfájdul a fejünk - ezért is érdemes mindig mintát kérni, majd ha bevált, másnap megvenni az illatot.

Nálatok melyik parfüm a kedvenc?

Három új szerzemény

Imádom a különleges körömlakkokat, így az olyan "átlagos" színeket, mint a vörös, csak kb. évente egyszer használom. Szerencsés vagyok, mert erős körmeim vannak (általában ha színtelen lakk van rajta, megkérdezik, hogy mű-e), és viszonylag szép a formájuk is, így könnyen tudom lakkozni. Eddig a csokibarna lakk volt a kedvencem, most azonban beszereztem három újabb esélyest.

Sok helyen láttam már Essence termékeket, de az "olcsó húsnak híg a leve" szabály alapján nem sok jóra számítottam. Nemrég azonban rám tört az önmegjutalmazási vágy, és mivel csak valami picire futotta, az Essence standja felé vettem az irányt. Rögtön ki is néztem a mini kiszerelésben kapható lakkokat, majd alapos pásztázás után találtam is hármat, ami a kosaramban landolt. Általában nem győzöm hangsúlyozni, hogy körömlakkból érdemes minél kisebb kiszerelést venni: egyrészt hamar megunhatjuk a színt, másrészt lakkozhatunk bármilyen gyakran, úgyis beszárad egy idő után, és az aceton csak ront a helyzeten. A kb. 350 forintos lakkoknak az alacsony áruk mellett a kiszerelés is kedvez, így otthon izgatottan próbáltam ki sminktáskám új lakóit.
Az első szerzemény az üvegből világosszürkének tűnik, a felvitel után azonban kissé megváltozik a színe: mályvás beütésű halványszürke lesz belőle, pont olyan, amit a Chanel kifutóján is láthattunk. Nem vagyok egy nagy "alaplakk-két réteg szín-fedőlakk" rajongó, általában egy réteg nekem bőven elég. Úgy vettem azonban észre, hogy ezeknek a lakkoknak nem árt egy réteg alapozás, mert egyrészt így tartósságban felveszi a versenyt a drágább társaival is, másrészt sokkal szebben fénylik, és a szín is intenzívebb. Ez a lakk nagyon elnyerte a tetszésemet, lehet, hogy még időben betárazok belőle pár üvegcsével. A második lakk szintén szürke (a szürkés körömlakkok nagyon divatosak idén), mely az üvegben meglehetősen sötét betonszürkének néz ki, a körmömön azonban felvett egy nagyon érdekes, sötétzöldes-kékes-szürkés színt, amit igazából nem is tudok pontosan behatárolni, de az aktuális szettemhez pont illett, így ezt is gyakran fogom használni.
A harmadik kivételesen se nem szürke, se nem barna: ha megnézem az üveget, kicsit csillámos beütésű, bordós-lilás szín néz vissza rám, bevallom, ettől egy kicsit féltem, mert nem vagyok túl nagy csillámrajongó. Ez a lakk is nagyon izgalmas, nappali fényben ártatlan borvörösnek tűnik, azonban este a lámpafények hatására előbújnak belőle az apró csillámok, és egy nagyon érdekes, már-már térhatású, gyönyörűen csillogó szín kerekedik belőle. Ez a lakk szerintem tipikusan az ünnepekre való: míg nappal, a karácsonyi vásárban sétálgatva csak egy "szín", hazaérve a karácsonyi fények alatt már beillik egy kiegészítőnek is, persze csak finoman.
Összegezve, nagyon ajánlom mindenkinek ezeket a lakkokat, és mivel már egy szelet (na jó, egy tábla) csoki árából is beújíthatsz egyet, érdemes kísérletezni.


(A lakkok a valóságban eltérhetnek a képtől, így alaposan nézd át a készletet!)

2010. november 16., kedd

A 3 kedvenc magazinom

Persze ha lenne rá pénzem, a lista valószínűleg nemzetközi divatmagazinokból állna, de nagyon szeretem feltérképezni a magyar divat (és a magyar magazinok) helyzetét, így számos olyan lap van, melyeket előszeretettel forgatok. Mivel az én pénztárcám is véges, rendszeresen, tehát minden hónapban csak három magazint szoktam vásárolni, a lista persze hosszú vonatutak és nyaralások esetén bővül.

Glamour

Nálam a Glamour az első számú kedvenc, pedig erre a magazinra találtam rá utoljára. Azért is szerettem meg nagyon, mert amikor elkezdtem divatblogot írni, a stílusom és a tippjeim nagyon megegyeztek a magazinban látottakkal, így hamar magaménak tudtam érezni az egész Glamour-hangulatot. A legfontosabb tényező persze az, hogy a magyar piacon a Glamour-ban van a legtöbb divatanyag, vagy ami még fontosabb, az elérhető darabok. Nagyon szimpatikus továbbá a stílus, melyben a szerkesztők megszólítanak minket. Se nem túl személyeskedő, se nem magázódó, pont az én korosztályomnak szól. Az is dicsérendő, hogy a Glamour szerkesztősége öleli elsőként fel a fiatal magyar tehetségeket, legyen szó akár modellekről, akár a nyílt napokon talált ifjú grafikusokról. Összességében nálam tízből tíz pont, de az ára miatt inkább 11.


ELLE

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor először megpillantottam a magazint. Bár kicsit furcsa, de kb. 17 éves koromig intenzíven elutasítottam a divatot, mert a gimiben főleg a divat kommersz plázavonulatával találkoztam. Egyszer azonban Pesten sétálva a kezembe akadt az ELLE egyik 2008-as száma. Az ELLE Man 2008. téli száma is mellé volt csomagolva, a két címlap pedig annyira elbűvölt, hogy hevesen kutatni kezdtem a pénztárcámban egy kósza ezres után. Szerencsére találtam, így enyém lett a kincs. Még mindig nagyon intenzíven él bennem a pillanat, amikor aznap este bekucorodtam az ágyba, letéptem a fóliát, a csuklómra fújtam az ajándékba adott Victoria Beckham illatmintát, és belemerültem életem első ELLE-jébe. Akkor még a Commes des Garcons H&M-kollekcióját reklámozták, és Mary-Kate Olsen volt a címlapon. Azóta egyetlen számot sem hagytam ki, bár be kell vallanom, hogy az utóbbi időben inkább csak a szépérzékem vezérel, amikor megveszem. Bár a lap divatszerkesztői és stylist-jai nagyon tehetségesek, de véleményem szerint az ELLE inkább divatmagazin, ezzel szemben egyre több "olvasnivalót" találok benne, ami nem baj, csak nekem így kicsit túl "felnőttes". Az előfizetői címlap hazai bevezetése azonban nagyon jó dobás volt tőlük, így olvasnivaló ide vagy oda, idén Karácsonykor beállok az ELLE előfizetők sorába.

Cosmopolitan

Lehet, hogy sokakat meglepek azzal, hogy ezt a magazint soroltam a harmadik helyre. A Cosmopolitan-től azonban soha nem válnék meg, és ennek egy nyomós oka van: kikapcsol. Amikor nagyon őrült napom van, és legszívesebben üvöltenék, csak előveszem, beleolvasgatok a humoros cikkeikbe, és rögtön kikapcsol az agyam. Rengeteg ismerősöm tagadja le sznobságból, hogy olvassa, ám szerintem ez felesleges. Aki közönségesnek tartja, ne olvassa, az azonban biztos, hogy sok-sok életmóddal kapcsolatos tippre lelhetünk benne. Szóval egy hónapban egyszer ahelyett, hogy megvenném a két (amúgy isteni) sajtkrémes kagylót a pékségben, az árából veszek egy Cosmopolitant, így még az alakomnak is jót teszek.

Természetesen ha megtehetném, még számos magyar magazint vásárolnék. A Marie Claire-t mindig megveszem, ha van egy kis pluszpénzem, mert szerintem a divatanyagaik egyszerűen lenyűgözőek. Az InStyle nekem túl prémiumkategóriás, a Joy pedig egyszerűen nem nekem való. Nektek melyik az a magazin, amitől nem válnátok meg?

2010. november 14., vasárnap

Karácsonyi ajándéklista: álom és valóság

A phenom'enon magazinra épp ma írtam egy cikket a karácsonyi listák etikájáról. Személy szerint általában megbeszélem a szüleimmel, hogy nagyjából mit szeretnék, és ha olyan a dolog, amihez én is kellek (ruha), akkor együtt megvesszük, így félig-meddig a meglepetés része is megvan. A cikkből kiindulva azonban elkészítettem kétféle karácsonyi listát: egy valósat, és egy olyat, amit csak párhavi fizetésből lehetne finanszírozni.

A valóság


A divat mellett legújabb szerelmem a szépségápolás, ezért a karácsonyi listámon bőven akadnak ilyen termékek. A Lush organikus cukorból készült ajakradírjait már legalább fél éve nézegetem, legjobban a rózsaszín rágós izgatja a fantáziámat, főleg azért, mert teljesen természetes összetevőkből készül, így akár le is nyalhatom. A másik új kedvencem az Avon Herve Leger Femme nevű parfümje, mely - számomra legalábbis - még így is elég drága, de bízom benne, hogy az angyalkáim megszánnak. Egy szemhéjpúder-paletta és egy sminkecset-készlet is szerepel a listámon, ezek olyanok, melyekre mindig szükség van. A tökéletes alapozót is tervezem Karácsonyig megtalálni, így már csak a ruhák maradtak: egy meleg, téli pulóverre vagy kardigánra mindenképp szükségem van, csakúgy mint egy új indigókék farmerre. A zsiráfmintás selyemsál és a gyöngysor már csak hab a tortán, idén ezeket követelem a mikuláscsoki-hegy helyett, így is nagyobb farmer kell már, mint szeretném.

Az álom

Nos, igen, többek közt ezekre vágynék, a a Rózsadombra születtem volna, de ha felbukkan egy sosem látott milliomos amerikai nagybácsi, még akkor is esélyem lehet. Először is alapdarabokra költenék: ballonkabát, fekete blézer, tengerészpulóver, és az új kedvenc H&M ruhám. Egy Mango clutch-ot mindig is szerettem volna, bár ha kivárom a tavaszt, akár fillérekért is az enyém lehet. Egy gyöngyös karkötő és egy szép, díszes antik bross is jó gazdára találna bennem, csakúgy, mint a mini Moleskine noteszem nagytestvére, de sajnos füzetre még mindig nem költök ezreket. Néhány MAC kozmetikum is jól jönne, na meg egy hatalmas Lush csomag, amit biztos, hogy az egyik polcomra tennék, hogy gyönyörködhessek a színeiben és az illatában. Végül egy designer parfüm, melyeket nem szoktam szagolgatni az üzletekben, így az YSL divatház Parisienne nevű illatát csak a küllem miatt tettem be a montázsba. Persze ez a listám is végtelen, szeretnék például egy Abodi Dóra táskát, egy Phillip Lim felsőt, egy Nanushka ruhát, egy FEHER táskát, és sok-sok mindent, de bízom benne, hogy néhány éven belül - ha apránként is - de meglesz a lista.

Ti mit tennétek a kívánságlistáitokra?

2010. november 13., szombat

Fashion Video Festival megnyitón jártunk...

Tegnap felkaptam egy elegáns ruhát, és két barátnőmmel elindultunk az első Fashion Video Festival megnyitó gálájára.

Már a Boráros térnél kiszűrtük a tömegből, hogy ki tart arra, mint mi, és nem is tévedtünk egyszer sem: a divatos, elegáns fiúk-lányok mind a megnyitóra igyekeztek. Belépve kicsit legeltettük a szemünket a designer ruhákon, a merész darabokon, és azokon a ruhakölteményeken, amiket az utcán keresve sem találni. A regisztráció szerencsére nagyon könnyen ment, be is jutottunk az Üvegterembe, ahol vettünk egy-egy Goody Bag-et (benne Glamour, TimeOut, különböző LuMú-s anyagok, valamint Estée Lauder minispirál, minikrém, és Maybelline szájkontúrceruza volt) , majd elindultunk az asztalok felé. Rögtön betámadott minket egy aranyos bácsi, és pezsgőt kínált, mi meg elfogadtuk. Az asztalokon ropi, mogyoró és olajbogyó volt, szóval elég gyakran benyúlt egy-egy kéz az asztalunkhoz. Nem sokkal később Maróy Krisztinával, a Glamour főszerkesztőjével akadt össze a tekintetünk, váltottunk is pár szót, Krisztina mint mindig, nagyon kedves volt. Nagyon vicces volt, hogy látásból szinte mindenkit ismertem, kicsit úgy éreztem magam, mint Az Ördög Pradát Visel-ben Andy, akinek be kellett magolnia az összes vendég nevét. Közben nemsokára elkezdődtek a köszöntők. Piringer Patrícia, Oltai Kata, Kathryn Ferguson, Abodi Dóra és Baksa Zsófia mondott pár szót, majd egy húszperces screening vette kezdetét. Ezután elkezdődött az ismerkedés, összefutottam néhány ismerőssel, Simonovics Ildikóval a Street Fashion Budapest-től, Dáviddal a Je Suis Un Prince blogtól, Erdei Gergővel, akivel nemrég interjút készítettem, és persze olyanokkal is találkoztam, akiket személyesen nem ismerek. Abodi Dóra gyönyörű volt, de legjobban akkor akadt el a szavunk, amikor Palvin Barbara sétált el mellettünk. Az este vége felé még Nanushkának is bemutattak, akiben nem csalódtam, nagyon kedves lány. A rendezvény nagyon színvonalasnak ígérkezik, ezért mindenkinek tanácsolom, hogy látogassa meg, ezzel is tegyetek kicsit a magyar divat fellendüléséért.

2010. november 8., hétfő

OurFashion játék

Az a helyzet, hogy van egy táska, amiért szezonok óta epekedem, és amit persze önerőből sosem tudnék megvenni. Mit látok? Az OurFashion és az Ourstyle Boutique indított egy közös Facebook-játékot, melynek tétje AZ a bizonyos táska. Sajnos most is a jól bevált "ki gyűjti össze a legtöbb like-ot" témára mentek rá, amire én a 120 Facebook ismerősömmel nem vagyok túl esélyes, szóval ha nyomsz egy like-ot a montázsomra ITT, egy életre lekötelezel. És hogy miért készült ilyen montázs? Azt szerettem volna megmutatni vele, hogy mi, magyarok igenis büszkék lehetünk topmodelljeinkre és tervezőinkre. Előre is köszönöm mindenkinek! :)

2010. november 6., szombat

Mi van a táskámban?

Egy női blogról sem maradhat le a "mi van a táskámban" post. Nos, én karácsony óta vagyok hű egy szalag-lánc pántos fekete Zara táskához, így a felhalmozódó blokkok, rágóspapírok és hasonló fincsiségek mellett ebben van helye a táskám állandó tartalmának is.

Mondanom sem kell, hogy pénztárca, telefon, és kulcs mindig van nálam. Azon ritka alkalmak egyikén, amikor bulizni megyek, minimális pénzt viszek magammal, és egy leselejtezett telefont is, amit (annyira) nem sajnálok elhagyni/odaadni, ha esetleg úgy alakul. A zsepi és a rágó szintén létfontosságú. Mentolfüggő vagyok, így állandóan rágózom, vagy ha épp nem, akkor borsmentateát iszom. A Carmex is jó barátom lett az utóbbi másfél évben, főleg télen, ráadásul mióta megvan, szájfényre sem kell költenem. Egyik legfontosabb állandó társam a kézfertőtlenítő. Ahogy leszállok a metróról/villamosról/vonatról/akármi, rögtön megmosom vele a kezem, és lekopogom, hogy mióta használom, mindenféle gyilkos vírus elkerül. Zsebtükör is mindig van nálam, ami ugyanolyan, mint az esernyő: ha nincs nálam, rögtön húsz muslica repül a szemembe, elkenődik a szemfestékem, vagy netán csak egy ismerősömnek van hatalmas szüksége egy tükörre. Az aktuális körömlakkom is mindig elkísér, mert ha körömfestésről van szó, nem vagyok a legszerencsésebb: már egy cipzár érintésétől is képes vagyok mind a tíz körmömről lepattintani a lakkot, de ha nálam van, könnyedén orvosolhatom a problémát. A Moleskine noteszom nagyon cseles, amikor azt hiszem, hogy nincs nálam (női táskák rejtélye), akkor is nálam van - ebbe szoktam írni a dolgokat, amik hirtelen eszembe jutnak, és persze a Street Fashion alanyok adatait is ebbe rögzítem. Ha már notesz, természetesen toll is van nálam, legalább 15 - de legalább mindig találok egyet. Ilyenkor, amikor már hűvösebb van, a kézkrém is nagyon fontos, a parfüm pedig szintén alapszükséglet. Most éppen elcsábultam egy vattacukorillatú Pink Sugar-re, amiről tudom, hogy tiniillat, de nem tudtam ellenállni neki, kell a jókedv a sötét délutánokhoz.
Végezetül elindítanék egy körkérdést: neked mi van a táskádban?


2010. november 5., péntek

Egy kis esti mese

Úgy érzem, tartozom egy kis mesével. Bizony, nem sokat látogattam a blogot legalább fél éve, de most mindent elmesélek arról, hogy mi történt velem az utóbbi pár hónapban.

2010 első napjaiban kiposoltam egy angol mondatot a Twitteremre, mely így hangzott: "2010 is going to be my lucky year!". Akkor még nem is sejtettem, hogy igazam lesz - tényleg nagyon szerencsés évem volt, és még igazából vége sincs. Rögtön az év elején megfogalmazódott bennünk a phenom'enon magazin ötlete, melyet májusban meg is valósítottunk, így júniusban már debütálhattam, mint divatszerkesztő. Eközben az oldal felelős szerkesztői posztját is betöltöttem, intéztem a dolgokat, az új szerzőket, mindenféle izgalmas dolgot. Azóta már a cikkek javítása is az én feladatom, így van dolgom bőven. Persze sok mindent köszönhetek a magazinnak. Rengeteg rendezvényre kapok meghívást, amitől az egyik szemem sír, a másik nevet. Igazából nagyon örülök a meghívásoknak, mert éreztetik velem, hogy számítok, ami nagy szó. Viszont vérzik a szívem, mert amíg nem Pesten élek, addig ezeknek a meghívásoknak csak a töredékét tudom elfogadni. Márpedig az igazán nagy, fontos divatbemutatók általában este vannak, én pedig egyedül nem szívesen járok haza Vácra éjszaka... finoman szólva elég veszélyes dolog. Vicces dolgok is történtek idén, szerepeltem a Glamour július-augusztusi számában, bár igaz, hogy csak az arcom fele látszott. És a szandálom. De ez is számít.. ha már Glamour, nemrég a szerkesztőségben jártam, és végre személyesen is megismerkedhettem a magazin főszerkesztőjével, Maróy Krisztinával. Nem csalódtam, Krisztina végtelenül kedves, a szerkesztőség pedig barátságos, öröm lehet ott dolgozni. Kicsit újra visszamennék az időben, ugyanis október első napjaiban megvolt a beavatásom, a rendezvény, amitől nyár óta rettegtem: a KREA Kortárs művészeti iskola szervezett egy kerekasztal beszélgetést a streetstyle műfajról, és az a megtiszteltetés ért, hogy én is a meghívott szakértők közt lehettem. Tudni kell rólam, hogy egy ártatlan kiselőadás közben is égővörös az arcom, remeg a hangom, és legszívesebben elsüllyednék a Föld színéről. Szerencsére semmi hülyeséget nem mondtam, pedig ahogy közelített felém a mikrofon, egyszercsak minden fogalmazási készségemet elveszítettem. Eközben sikerült egy igényes Street Fashion rovatot létrehoznunk, ami most kényszerszüneten van, sajnos nem egyszerű összeegyeztetni a fotós és az én naptáramat, de dolgozunk az ügyön.
Ja, és persze hogy bloghoz híven legyen egy kis személyes vonatkozás is: részemről a legnagyobb változás az, hogy a hosszú hajamat nemrég fiúsra vágattam. Régóta szerettem volna rövid hajat, de nem mertem belevágni (szó szerint), most azonban elhatároztam magam, és nagyon tetszik az eredmény. Holnap újra jövök, jó éjszakát!

Visszatértem!

Ahogy azt az oldalt látható rövid bemutatkozásban is említettem, úgy döntöttem, visszatérek a blogoláshoz. Persze a divatszerkesztői/olvasószerkesztői/felelős szerkesztői (hú, de sok dolgom van) feladatomat sem hagyom abba, de hiányzott ez a blog, és nem titkolt szándékom az, hogy a nevem minél több helyen megjelenjen. Lassan szükségem van egy fizető, külsős állásra, egyrészt, mert úgy gondolom, szemtelenül sokat dolgozom ahhoz, hogy ne keressek vele semmit, másrészt valamiből finanszírozni kell a vad álmaimat. :)
Igyekszem minél gyakrabban frissülni, kezdésnek itt is egy kép két hatalmas kedvencemről, Lindsey Wixson-ról (középen) és Palvin Barbaráról (jobbra). Egyébként Barbi lett a fejlécem, remélem, tetszik nektek ez a kicsit színesebb design.