2010. november 5., péntek

Egy kis esti mese

Úgy érzem, tartozom egy kis mesével. Bizony, nem sokat látogattam a blogot legalább fél éve, de most mindent elmesélek arról, hogy mi történt velem az utóbbi pár hónapban.

2010 első napjaiban kiposoltam egy angol mondatot a Twitteremre, mely így hangzott: "2010 is going to be my lucky year!". Akkor még nem is sejtettem, hogy igazam lesz - tényleg nagyon szerencsés évem volt, és még igazából vége sincs. Rögtön az év elején megfogalmazódott bennünk a phenom'enon magazin ötlete, melyet májusban meg is valósítottunk, így júniusban már debütálhattam, mint divatszerkesztő. Eközben az oldal felelős szerkesztői posztját is betöltöttem, intéztem a dolgokat, az új szerzőket, mindenféle izgalmas dolgot. Azóta már a cikkek javítása is az én feladatom, így van dolgom bőven. Persze sok mindent köszönhetek a magazinnak. Rengeteg rendezvényre kapok meghívást, amitől az egyik szemem sír, a másik nevet. Igazából nagyon örülök a meghívásoknak, mert éreztetik velem, hogy számítok, ami nagy szó. Viszont vérzik a szívem, mert amíg nem Pesten élek, addig ezeknek a meghívásoknak csak a töredékét tudom elfogadni. Márpedig az igazán nagy, fontos divatbemutatók általában este vannak, én pedig egyedül nem szívesen járok haza Vácra éjszaka... finoman szólva elég veszélyes dolog. Vicces dolgok is történtek idén, szerepeltem a Glamour július-augusztusi számában, bár igaz, hogy csak az arcom fele látszott. És a szandálom. De ez is számít.. ha már Glamour, nemrég a szerkesztőségben jártam, és végre személyesen is megismerkedhettem a magazin főszerkesztőjével, Maróy Krisztinával. Nem csalódtam, Krisztina végtelenül kedves, a szerkesztőség pedig barátságos, öröm lehet ott dolgozni. Kicsit újra visszamennék az időben, ugyanis október első napjaiban megvolt a beavatásom, a rendezvény, amitől nyár óta rettegtem: a KREA Kortárs művészeti iskola szervezett egy kerekasztal beszélgetést a streetstyle műfajról, és az a megtiszteltetés ért, hogy én is a meghívott szakértők közt lehettem. Tudni kell rólam, hogy egy ártatlan kiselőadás közben is égővörös az arcom, remeg a hangom, és legszívesebben elsüllyednék a Föld színéről. Szerencsére semmi hülyeséget nem mondtam, pedig ahogy közelített felém a mikrofon, egyszercsak minden fogalmazási készségemet elveszítettem. Eközben sikerült egy igényes Street Fashion rovatot létrehoznunk, ami most kényszerszüneten van, sajnos nem egyszerű összeegyeztetni a fotós és az én naptáramat, de dolgozunk az ügyön.
Ja, és persze hogy bloghoz híven legyen egy kis személyes vonatkozás is: részemről a legnagyobb változás az, hogy a hosszú hajamat nemrég fiúsra vágattam. Régóta szerettem volna rövid hajat, de nem mertem belevágni (szó szerint), most azonban elhatároztam magam, és nagyon tetszik az eredmény. Holnap újra jövök, jó éjszakát!

Nincsenek megjegyzések: