2009. október 8., csütörtök

Marie Claire Fashion Days - A megkésett beszámoló

Nos, túl vagyok azon a bizonyos divatnapon. Vegyes érzelmekkel jöttem ki estefelé a Vam Design center kapuin. Egyrészt rettenetesen büszke vagyok a magyar tervezőkre, másrészt csalódott vagyok a külföldiek miatt. De erről majd később.


Miután a bejáratnál megkaparintottuk a kuponhoz járó Cango&Rinaldi gyűrűt (ami persze még a hüvelykujjamra is nagy), bevetettük magunkat a második sorba, és izgatottan vártuk a bemutatót. Azelőtt még sose jártam hasonló rendezvényen, ezért nagyon furcsa volt a kifutó, a kamerák, ráadásul mindez ilyen közelségből. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a kezdésre. A Future Generation divatshowja kezdett, ahonnan nekem Havancsák Teréz kollekciója tetszett legjobban. A modellek is itt tetszettek a legjobban, néha csak ámultam, hogy milyen profizmussal képesek olyan apró hibákat elrejteni egy-egy pózzal, mint egy legalább három számmal kisebb cipő, vagy néhány bőrhiba. A - szerintem- elég rövidre sikerült bemutatót rögtön követte a New Generation nevű, mely során a már megismert tervezők munkáit láthattuk egy már jóval hosszabb bemutató keretében. Itt már bőven volt miből válogatni, imádtam az összes kollekciót, bár persze akadtak olyan darabok is, melyeket nem lettem volna képes magamra erőltetni. Különösen tetszettek a Use és Nanushka ruhái, de a Je Suis Belle kollekciójából is kinéztem jópár ruhát. Azok a megoldások tetszettek legjobban, amiket utcára, a hétköznapokon is bátran fel lehet venni. Rengeteg szép kiegészítő is helyet kapott a kollekciókban, Vágó Réka cipői például gyönyörűek, a Je Suis Belle faágait viszont nem merném magamra aggatni.




A bemutatókról ennyit, most inkább a részletekre térnék ki. A zene szinte az összes bemutatón passzolt, egyedül a Je Suis Belle bemutatója alatt futó klasszikus zene (valószínűleg egy film zenéje, Tim Burton-re tippelnék, de nem akarok butaságokat írni - utólag rákerestem google-ben, és valóban, Nightmare Before Christmas) hatott kicsit bizarrnak, de azt hiszem, van már akkora nevük, hogy az ilyeneket megengedhessék maguknak.

A modellek szinte mind profik voltak, látszott rajtuk, hogy értik a dolgukat, bár valószínűleg túl kritikus szemmel néztem őket, mert mindezek ellenére néha meresztettem a szemem rendesen. Voltak rettenetesen vékony lányok (tudom, a modellszakma, de ez már tényleg túlzás volt), voltak olyan lányok, akikről meg nem mondtam volna, hogy modellek, de többségben azért rendben voltak. Szinte mindegyik bemutatót Sztrányai Gigi zárta (a képen épp egy Anh Tuan-ruhában), nem véletlenül, mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy ő volt az összes modell közül a legprofibb, látszott rajta, hogy nem először csinál ilyet.

És íme, a kritikus pont, a francia tervezők divatbemutatója. Kettőt néztem végig, a Pause Café és a Fred Sabatier bemutatóját. Nem köntörfalazom, botrányos volt mindkettő. A ruhák ódivatúak voltak, a modellek pedig valami számomra érthetetlen utasítást követve végigszerencsétlenkedték a bemutatót. Rengeteg erőltetett pózt láttam, látszott, hogy a lányok is pont annyira szenvednek, mint mi. Emellett szinte minden ruha lötyögött a modelleken, nem tudom, mit kerestek ezek a ruhák egy divatnapon, vagy egyáltalán a kifutón. A bemutatók után olyannyira kiábrándultam az egészből (bár erre rásegített a Mojito-tól elszenvedett fejfájás is), hogy otthagyva a Balenciaga, és az YSL bemutatóját, hazamentem. A képek alapján jó lehetett mindkét bemutató, de olyan sokról remélem nem maradtam le, majd egyszer benézek a Heaven-be, hogy enyhítsek a bűneimen. Kifelé menet a kigyúrt biztonsági őr még letépte a kezemről a karszalagot, pedig szívesen megtartottam volna, mert akármilyen rossz volt a befejezés, tényleg jól éreztem magam.

Nincsenek megjegyzések: