2012. március 25., vasárnap

Egészséges fagyi?

A gyümölcsfagyiknak lehet egy olyan látszata, hogy a gyümölcs miatt egészségesek. Pedig a sok édesítőszer vagy cukor, és az alapul szolgáló tej vagy tejszín miatt igazi kalóriabombának számítanak. Persze kit érdekel, amikor ilyen finom, viszont most találtam egy olyan módszert, aminek hála egy lépéssel közelebb kerülhetünk az egészséges fagyihoz.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a banánt. Pontosabban mindenhogy imádom, kivéve nyersen, úgy magában. Nutellás-banános palacsintában, banános sütiben viszont minden mennyiségben jöhet, és a gumicukorból meg a jelly bean-ből is a banánosat eszem ki először, így előszeretettel készítek banános édességeket. Nemrég, amikor igazi, milliókalóriás amerikai milkshake receptet keresgéltem, találtam egy fagyireceptet, ami banánt használ fel alapként. Gondoltam, utánajárok az ügynek, a vége pedig az lett, hogy fél órát kinyúlva feküdtem a kanapén, majd elkezdtem írni nektek ezt a postot.
Kiderült ugyanis, hogy a banán megfagyasztva, majd felaprítva krémesebb, mint bármelyik tejszínalapú fagyi. Semmi jégkása, semmi kőkemény banándarab, hanem maga a tökéletesség. A dologhoz hozzátartozik, hogy aprító vagy egy izmosabb turmixgép nélkül nem lehet elkészíteni ezt a fagyit, de szerintem mindenkinek akad már otthon ilyesmi.


Ha megvan a gép, egyszerű a feladat: tetszőleges mennyiségű banánt negyedelve, bezacskózva tegyél a fagyasztóba, és várd meg, amíg teljesen megfagy. Két banánból két szolid adag lesz, először érdemes simára mixelni, majd utána hozzákeverni a további hozzávalókat. Ha nagyon dobálná a gép a banánt, várj egy kicsit, hogy elkezdjen olvadni. Fontos tényező, hogy minél érettebb banánt használsz, annál banánosabb lesz a kész fagyi íze, így ha nem kifejezetten pl. nutellás-banános fagyit szeretnél készíteni, bátran bevetheted a zöld csücskű, friss példányokat. A banán kesernyés, "zöld" utóízét egy kis mézzel tudod elvenni, ám ezzel óvatosan bánj, hiszen az érett banán önmagában is édes. Én először málnafagyit csináltam, ami nagyon jó lett, de az összetételek a fantáziádra vannak bízva: mogyoróvajjal, tejkaramelladarabokkal kevésbé diétás, de málnával és eperrel még a gyümölcsnapba is simán belefér.
Egy két banánból és 10 deka málnából készült változat 230 kalória, ami nagyjából egy gombóc tejszínalapú málnafagyinak felel meg, így sokkal szerencsésebb választás nyáron, amikor mást se ennénk, csak fagyit, ráadásul laktózérzékenyek is fogyaszthatják. Ha minden összetevő fagyasztott, vagy csak szilárd összetevővel (pl. csokidarabok) dúsítod, fagyiskanállal is formázható, de ígérem, ráállok a témára, és folyamatosan beszámolok nektek az eredményekről. Persze ha kitaláltatok egy jó változatot, ti is kommenteljetek, hogy megtaláljuk a tökéletes, egészséges fagyit. :)

A (nagyon) nagy Lush teszt - 3. rész

Igen, megint elcsábultam, kötözzétek le a kezeimet. Mentségemre szóljon, hogy a költekezésem kivételesen jó célt szolgált... pontosabban ezúttal másnak, nem magamnak. Ma csupa testet-lelket szépítő termékről olvashattok.

Fair Trade Foot Lotion

Mindig is bajban voltam a lábápolással - a sarokreszelő túl drasztikus, a habkő semmit nem ér, a krémtől csak csúszik a talpam, de nem táplál. Végül hosszú idő után megtaláltam a gyógyírt a kiszáradt talpakra: eredeti habkő (nem az a színezett, mállós valami, hanem a kőre emlékeztető), és a Fair Trade Foot Lotion. Számomra már a csomagolás is mosolyogtató volt, a tégelyen ugyanis a "Keep your little piggies soft, supple and minty!" felirat díszeleg, amin hatalmasat nevettem. Nagyon viccesnek tartom ugyanis a lábaimat - 40-esből 37-es lett négy év leforgása alatt, ami önmagában is egy vicc, ráadásul azóta mindenki megjegyzi, hogy "Jéé, a te magasságodhoz milyen picik a lábfejeid!", úgyhogy a "little piggies" itt igazán találó kifejezés, azóta is mindig elnevetem magam, amikor rá gondolok. Térjünk rá a tartalomra: a FTFL egy közepesen sűrű, rózsaszín lábápoló, aminek bár a színéből valami édes illatra asszociálnánk, valójában egy többféle mentaolajat tartalmazó, borsmentás rágóillatú termék. Én imádom az illatát, viszont mivel nem szívódik be rögtön, általában este, lefekvés előtt szoktam használni, és elégedett vagyok a hatásával. Fontos, hogy egy hidratáló önmagában nem fogja eltávolítani a bőrkeményedést, így ilyen hatást senki ne várjon tőle. Sok negatív kommentárt olvastam arról, hogy túl hígnak találják a krém állagát, nekem ellent kell mondanom: az én krémem sűrű és gazdag, bár az enyémet az "aranykezű" Kris készítette.
Ha láttál már Lush terméket, biztosan találkoztál azokkal az embereket ábrázoló matricákkal, melyeket mindenre ráraknak. A matrica a termék készítőjét jelöli, ami egyrészt egy nagyon kedves dolog, másrészt a fanatikusabb vásárlók kitapasztalják, hogy melyik készítő termékei a legmegfelelőbbek hatásra, állagra, illatra, ugyanis mivel kézzel készített termékekről van szó, ezek egytől egyig eltérhetnek. Nekem például Kris és Kamila a két kedvenc (micsoda alliteráció, úristen), ők nagyon ügyesen keverik a krémeket és a tusolókészítményeket, illatra-állagra az ő termékeik a legszimpatikusabbak. Jó példa erre a Snow Fairy tusfürdő, amit kétszer vásároltam meg. Az elsőt Caroline készítette, ez inkább rágóillatú volt, és híg. Kamila verziója ezzel szemben sokkal sűrűbb volt, és inkább a vanília dominált az illatában. Ha egy Lush termék hatása nagyon bejött neked, mindenképp nézd meg, hogy ki készítette, és legközelebb is tőle válassz, meglátod, az is tetszeni fog!
Kamila és Kris Lush-tornya (a képminőségért bocsánat)

Lust

Mindig is nagyon ártatlan illatú parfümöket választottam magamnak: édeskés, kicsit gyümölcsös, cukros illatokat, vagy tavaszi, visszafogott virágosakat. A személyiségem is ilyen, elég visszafogott vagyok, nincs túl sok önbizalmam, de imádok nevetni, és élvezem az életet. Emellett igazi illatfüggő vagyok, az emlékeimet illatokhoz tudom a leginkább kötni, és szeretek egyszerűen csak beleszippantani a levegőbe, és érezni a tavaszt vagy épp az eső előtti illatot. Ezek után talán nem kell megmagyaráznom, miért szeretek a Lush-ban vásárolni, ott, ahol 500 méterrel az üzlet előtt már érezni a termékek illatát. Korábban már próbáltam egy krémparfümjüket, mégpedig a már megszűnt Comfortert, ám ahhoz ritkán jön meg a hangulatom, mert olyan "ehető" az illata. A krémszerű állag viszont nagyon tetszett, így elhatároztam, hogy így a 21. szülinapom után felnőttem egy igazi felnőtt illathoz. Hónapokig próbálgattam a tesztereket a kezemen, Imogen Rose, igen, finom, Tuca Tuca, ez sem rossz, Vanillary, ez is isteni, majd miután elkezdtem jázminnal és ylang-ylang olajjal párologtatni, gondoltam, ez lenne az igazi. Korábban eszembe sem jutott volna a Lust-ot használni, ám ezek után kipróbáltam, majd még egyszer, és még egyszer, majd végre megvettem. A hivatalos leírás szerint a Lust "szégyentelenül érzéki jázmin, nagyon szexi, mocskos, vágyteli illat.". Ez alapján nagyon óvatosan közelítettem meg ezt az illatot, a legkisebb illóolaj-koncentrációjú változatot vettem (tehát a krémparfümöt), és egyáltalán nem bántam meg, konkrétan azóta a csuklómat szagolgatom. A Lust egy hatalmas löket az önbizalmadnak, legalább annyira tesz magabiztossá, mint egy magassarkú cipő. Ahogy megcsapja az ember lányát az illata, hirtelen azon kapja magát, hogy egyenes lesz a tartása, végigsimít a haján, és nőnek érzi magát. Mind tudjuk, hogy a magabiztosság szépít leginkább, és ha ezt egy illatól megkapjuk, miért is ellenkeznénk? A 12 grammos verzió szerintem nagyon megéri az árát, közepesen tartós (hazaérve bekentem vele a nyakamat, és még éjjel zuhanyzás közben is megcsapott az illata), enyhén színezett, úgyhogy érdemes eldolgozni felvitel után. Különlegessége révén nem fogom mindennap használni, de nagy kedvenc lesz, azt már látom.


Charity Pot

Jelentem, még mindig szenvedek a (nagyon nagyon) extra száraz bőrömmel. A gyógyszertári krém be is vált, meg nem is, rengeteg kell belőle, és a viszkető érzés nem múlt el tőle, a babaolajgél nagyjából 12 órás hatással bír, viszont eddig az volt a legjobb. Úgy gondoltam, adok egy esélyt egy Lush testápolónak is, hátha a természetes összetevők helyrehozzák a bőrömet. Mivel hormonális okokból lett ilyen a bőröm (konkrétan a pajzsmirigyem működése miatt lett hámlóan, viszketően, pikkelyesen száraz), nem tudom, hogy külsőleg rendbe lehet-e tenni, mindenesetre nagyon reménykedem. Ha olvastátok a blog Facebook-oldalát, láthattátok, hogy tegnap újra Kutyaparti volt a Kristóf téri üzletükben, mely a kóbor kutyák ivartalanításáért folytatott kampányukra hívta fel a figyelmet. Eddig egy limitált kiadású szappan megvásárlásával segíthettél, most a Charity Pot nevű testápolóval. Mivel szerettem volna hozzájárulni a kampányhoz, úgy döntöttem, ezt a terméket választom, az eladók pedig megerősítették, hogy valóban ez az egyik leghatásosabb hidratáló testápolójuk. A kisebb kiszerelés landolt a kosaramban, mert úgy gondoltam, tesztelem, mielőtt egy nagyobb összeget kiadnék a nagy méretűre. Az első szippantás a többi Lush-illathoz képest csalódás volt, mivel elsőre egyáltalán nincs jó illata, bár tudom, hogy a hatás számít. Fél órára rá viszont elolvastam egy értékelést, ahol azt írták, hogy a zselés szaloncukorra emlékeztet az illata, így legközelebb úgy szagoltam bele, hogy azt az illatot kerestem, és meg is találtam. A rossz illat azóta elillant, és már csak a csokiborítású, zselébelsejű szaloncukrot érzem benne. Ezt a testápolót nappal szoktam használni, és egyelőre elégedett vagyok vele - nagyon könnyen beszívódik, egyáltalán nem hagy zsíros nyomokat, és a viszketés is elmúlt. A tudat pedig, hogy jótékony célt is szolgál, plusz löketet ad, hogy megvásárold. Március 31-ig ezt meg is teheted, így ha luxuskényeztetésre és segítségnyújtásra vágysz egyszerre, sétálj el a legközelebbi Lush üzletbe, és próbáld ki a Charity Pot-ot!

2012. március 22., csütörtök

Irány az Állatkert!

Imádok Állatkertbe járni, ha tehetném, beköltöznék. Most, hogy itt a jó idő, jobb programot el sem tudnék képzelni ennél, a testednek jót tesz a friss levegő, a lelkednek pedig az isteni környezet, és persze az állatok közelsége. Íme az én tippjeim egy állatkert-körúthoz.

Először is érdemes hétköznap menni, mivel hétvégén általában beveszik a helyet a kisgyerekes családok, ami bár nem gond, de így a tömeg is megsokszorozódik, és bevallom, minden egyes "Karcsika, most már elég legyen, vagy kiverem a fogad!" mondat után egyre nehezebb visszazökkenni a nyugis sétába. Az első lépés az legyen, hogy veszel legalább egy csomag ZOO csemegét: nem is igazi Állatkertbe járó az, aki nem lett legalább egyszer könyékig tevenyálas. Én mindig a tevéknél kezdek, imádom megetetni őket, sőt, ha olyan hangulatuk van, még simogatni is lehet őket.

A lajhár kidőlt a simitől

Ezután általában a Pálmaházba vezet az utam, ami a kedvenc helyem az egész Állatkertben, itt vannak ugyanis a lajhárok, szám szerint három. Ilyenkor általában kibújik belőlem a kislány, és rohanok az általában mélyen alvó lajhárhoz, és bár elvileg harapnak, sosem bírom ki, hogy ne simogassam meg őket. Etetni viszont nem szabad őket, erre figyeljetek oda. Apropó, etetés: én általában viszek egy zacskó megmosott, felszeletelt répát, almát, és külön a tapírnak banánt (amit mivel a tapír általában alszik, én szoktam megenni...). Ezen kívül csak ZOO csemegét adjatok az állatoknak, és csak ott, ahol ez fel van tüntetve (pl. tevék, zebrák, állatsimogató). Mindig kiakadok azon, amikor hiába van feltüntetve, hogy ne etessék az állatokat, mégis a fornettis pogácsától kezdve a nyálas (!) almáig mindent odaadnak nekik. Gondoljatok mindig arra, hogy kenyérre, perecre még a kutyáknak sincs szüksége, nem hogy egy zsiráfnak, ráadásul megbetegedhetnek tőle. A répát én a kecskéknek szoktam adni, bár mindig hagyok egy kicsit a kedvenc alpakkámnak, Melindának.

Melinda, az alpakka

A következő lépés nálam az állatsimogató, ahova mióta hasba rúgott egy állapotos kecske (igen, ez komoly), nem szeretek bemenni, kívülről viszont mindig adok egy kis csemegét az állatoknak. Ezután jönnek a dél-amerikai állatok, azaz a nagy marák, vízidisznók, alpakkák és tapírok. Ez különösen kedves hely számomra, mivel itt lakik Géza, a tapír, akinek két évig az "anyukája" voltam. Sajnos három alkalomból kétszer alszik a kis lusta, így ritkán látom, a szülői értekezleteken viszont mindig beengedtek hozzá, és meg lehetett simogatni, etetni, így többek közt ezért is ajánlom az örökbefogadást. Az alpakkák nagyon barátságos állatok, néha az állatsimogatóban is van egy, így szívesen elfogadnak egy-egy szelet répát, viszont vigyázzatok, mert ha mérgesek, akkor köpnek, méghozzá nagyot, és elég jól céloznak. A vombatokat érdemes megnézni, bár a nap nagy részében alszanak, így is jól látni őket, és igazi ritkaságnak számítanak a világ állatkertjeiben, így megér pár perc sorbanállást.

Seraf, a legkisebb zsiráf

Az új jövevények, a földimalacok (Fülike és Pütypürüty, hát nem cuki már a nevük is?) is iszonyatosan édesek, bár a házban, ahol vannak, finoman szólva sincs kellemes illat, de szerintem megéri megnézni őket. A majmok, makik, gorillák nekem nagy kedvenceim, mindig elámulok rajtuk, annyira emberi a mozgásuk, a viselkedésük, és persze a legkisebb gorilla, Bongo növekedését is nagyon érdekes nyomon követni. Náluk arra kell figyelni, hogy ha fotózod őket, ne használj vakut, és ez az éjszakai állatokra is vonatkozik (pl. földimalac, tatu). A nemrég született zsiráf, Seraf is megtekinthető már, elképesztően aranyos, és megdöbbentő látvány látni őt a kifejlett szülők mellett, igazi kis apróság, bár esélyes, hogy gyorsan megnő majd. Bár messze nem soroltam fel az összes állatot, én őket szeretem a legjobban.

Géza :)

Néhány szó az örökbefogadásról: régóta működik a rendszer, hogy jelképesen örökbe fogadhatjuk az Állatkert állatait, növényeit. Én már négy nevelőszülői találkozón voltam, így teljes bizonyossággal mondhatom, hogy nagyon megéri: egyrészt az okleveled mellé kapsz két belépőt az évente kétszer megrendezésre kerülő találkozóra, másrészt olyan dolgokat tudhatsz meg az állatokról, amit addig soha. Egy ilyen találkozó úgy zajlik, hogy kb. 8-10 csoportra bontják az állatokat, és egy-egy gondozó vezetésével bejárjuk a kert vonatkozó területeit. Mi például megnézhettük a prérikutyákat, simogathattunk kígyót, tatut, és ami a legfontosabb, bemehettünk a Dél-Amerika kifutóra, így testközelből találkozhattunk a tapírokkal, ami csodálatos élmény. Ezután egy szülői értekezlet keretében bármilyen kérdést feltehetünk az állatról, akit örökbe fogadtunk.
Egy ilyen állatkerti sétában nagyon ki lehet fáradni, szerintem nincs jobb annál, mint hullafáradtan megenni egy perecet az egyik padon, élvezni a napsütést és a nyugalmat. Hétvégén is tart majd a jó idő, mindenkit buzdítok arra, hogy mozduljon ki, és nézze meg az állatokat!

Neked ki a kedvenc állatod az Állatkertben?

2012. március 21., szerda

A (nagyon) nagy Lush teszt - 2. rész

Ma ismét megismerhettek négy csodálatos Lush terméket. Míg legutóbb "fürdős" termékekről írtam, ma szó lesz többek közt egy samponról és egy bőrradírról is.

1. Seanik

Nemrég interjún voltam a kedvenc Lush üzletemben, és a szilárd samponok közt nézelődve a Seanik nevű tömböt ajánlották a hajtípusomra. Azelőtt még soha nem használtam ilyen szappanhoz hasonlító korongot, így az újdonság ereje is vonzott, az meg különösen, hogy 21 éves létemre még nem találtam olyan sampont, ami tényleg jó lett volna. Vicces, hogy előtte pont a "konkurencia" banános samponjával próbálkoztam, de az illatán kívül semmi különös pozitívumát nem tapasztaltam. Másnap végre kipróbálhattam, és őszintén mondhatom, nagyon kellemesen csalódtam: szilárd állaga ellenére ilyen dúsan habzó sampont még nem próbáltam. Én a hajamon habosítom fel, azaz kétszer-háromszor áthúzom rajta, ez elegendő mennyiség már ahhoz is, hogy hajmosás közben menő Elvis-frizurát formázz magadnak (soha nem lehetünk elég idősek az ilyen játékokhoz), viszont alaposan le kell öblíteni, mert tényleg rengeteg habja van. Az én hiperszáraz hajamra kondicionálót is használok, az eredmény lenyűgöző: selymes, nagyon-nagyon fényes tincsek, és úgy vettem észre, hogy nagyjából plusz fél napig bírja még a hajam mosás nélkül, de ha hosszú lenne a hajam, ez egy napra is elhúzódna (sajnos amíg nem tudom feltűzni a hajam, marad a gyakori mosás). A tengeri só állítólag megemeli a hajtöveket, ezt én is észrevettem, mintha dúsabb lenne a hajam, mint előtte, pedig nagyon vékony szálú és erőtlen a hajam. Összegezve ajánlom ezt a sampont azoknak, akiknek a hajtövük zsíros, a vége viszont száraz - persze más típuson is beválhat, egy próbát mindenképp megér, ár-érték arányban nagyon jó, és se csomagolás, se felesleges üres flakon nem marad utána.

2. Sugar Babe

Sajnos egy megszűnt termékről van szó, viszont mivel a Lush kínálatában van egy másik cukorradír is, megosztom veletek a tapasztalataimat. Én egy ajándékcsomagban találtam ezt a fehér kis félgömböt, és eleinte fogalmam sem volt, hogyan használjam. Különböző tanácsokat olvastam a neten, van, aki a nedves bőrén végighúzza, van, aki vízzel keveri össze. Én minden használat előtt késsel levágok belőle egy darabot, és nektek is ezt a módszert tanácsolom - ha végighúzod a bőrödön, egyrészt megvan a veszély, hogy letörik, és elmállik a vízben, ráadásul a cukor megkeményedik benne, nem radírozni, hanem karcolni fog. Ha nem tudod elvágni, tedd egy újságpapíron a padlóra (ne az asztalra, jártam már úgy, hogy egy fürdőgolyó aprítás közben négyfelé repült), és ess neki kalapáccsal, így mindig friss darabot használhatsz. Nagyon fontos, hogy ne tartsd víz alá, mert azonnal szétmállik! Én a lábamat szoktam vele leradírozni, ehhez elég egy kisebb darab, de arcra is próbáltam már, és semmi bajom nem lett tőle. Az illata isteni, és külön meglepetés, hogy a közepén egy piros "valami" található, mivel még nem értem oda, nem tudok nyilatkozni róla, de sejtem, hogy valami nagyon illatos extráról van szó. Hetente érdemes használni, szerintem 1-2 hónapig biztosan kitart, a bőr pedig sima és puha utána.



3. It's Raining Men

Ezt a tusfürdőt az előbb említett üzletben mutatták meg nekem, és rögtön szerelembe estem vele. Egy sűrű, mézes termékről van szó, az illata pedig egyszerűen csodálatos. Igazi, nem műanyag mézillat, aminek használata közben tényleg úgy érzem, mintha mézzel kenném be magam. Ebből következik, hogy ez a tusfürdő egyáltalán nem szárítja a bőrt, sőt, mintha még táplálná is. Ez volt az első Lush termék, amit az utolsó cseppig elhasználtam kb. egy hónap alatt, annyira függővé váltam tőle, és amiről állandóan megkérdezte a barátom, hogy mi ez a finom illat, akár órákkal később is. Az illatában a méz mellett nekem érződik egy kis karamell és valami meghatározhatatlan plusz, lehet, hogy a trópusi virágok, mivel az is van benne. Nem is szaporítom a szót, menj be a legközelebbi Lush üzletbe, szippants bele a flakonba, érteni fogod a lényeget.

4. Helping Hands

Sajnos még nyáron is száraz a kezem, és eddig egyik kézkrém sem volt az igazi, mindegyik csak ideig-óráig hatott. A Helping Hands szintén a pink csomagban rejtőzött, mégpedig a pumpás verzió. A hatása egyszerűen fantasztikus. Amikor két hétig lusta vagyok bekrémezni a kezem (tudom, hogy nagyjából öt másodperc, mégis vannak ilyen mániáim), és már könyörög a bőröm, éjszakára bekrémezem vele, majd reggelre hidratált, selymes és nyoma sincs annak, hogy hetekig kínoztam. Számtalan olajos összetevője van ennek a krémnek, így nem szívódik be azonnal, de megéri kivárni azt a pár percet. Bármilyen vicces, rengeteg bókot kapok a kezemre, volt már olyan, hogy bemutatkozásképp kezet fogtam egy bácsival, és percekig nem engedte el, miközben mondogatta, hogy "Úristen, magácskának milyen puha kis keze van!" Utólag ezeken jót nevetek, bár akkor be kellett vetnem a "kínos csend" mosolyomat. Száraz, repedezett, sebes kézre verhetetlen, és mivel nagyon kevés kell belőle, sokáig elég. Én a 45 grammos verziót több, mint 3 hónapja használom rendszeresen, és még mindig van benne. Egyetlen negatívuma az illata, bár nekem semmi bajom vele, ráadásul mivel naturális, nem édes illatú termék, a barátod is nyugodtan használhatja.

2012. március 14., szerda

Körömvirág krém, a jolly joker

Nem is emlékszem pontosan, milyen problémára használtam először a körömvirág krémet, de annyi biztos, árban és hatásban is verhetetlen termékről van szó. Ajánlóból sosem elég, íme a tapasztalataim.

Ebből a csodás krémből kétfélét használok, ám hatásban megegyeznek: gyulladáscsökkentő, bőrgyógyító hatással bírnak, megnyugtatják a berepedezett, száraz bőrt, a horzsolásokat, ám ez csak egy kis ízelítő. Én például akkor jöttem rá, hogy mostantól állandó helye lesz a szekrényemben, amikor egy hónapokig húzódó nátha miatt kidörzsölődött orromat egy éjszaka alatt helyrehozta, pedig előtte próbálkoztam mindennel, és semmi javulást nem tapasztaltam. A bőröm télen nagyon száraz és durva, így szívesen bevetem vékony rétegben elalvás előtt, de úgy is nagyon jó, ha bekened vele a kezedet, ráhúzol egy kesztyűt, vagy épp zoknit, ha puha talpakra vágysz. Szintén a téli szezonban alkalmazom kúraszerűen az arcomon is, egy-két hétig lényegében éjszakai krém helyett használom, ilyenkor viszont ügyelni kell, hogy elcsatoljuk az arcunkba hulló hajtincseinket, hiszen egy nagyon olajos, zsíros krémről van szó. Az én rinocéroszbőrömből egy kúra teljesen elfogadható, puha bőrt varázsol, reggelre teljesen beszívódik, bár zsíros bőr esetén nem ajánlom. Nekik kifejezetten a vízalapú körömvirág krémet kell keresniük, istenien visszahúzza a bőr gyulladását.


Hozzám hasonló notórius körömlakkozóknak szintén hasznára válhat ez a krém, két festés közt ezzel kenem be vastagon a körmeimet (körömágyakkal együtt), de arra is kiváló, hogy elkerüld, hogy a bőröd is festékes legyen, ha erre használod, fültisztító pálcikával vidd fel vékonyan a körmöt körülvevő bőrre, így ha kifutnál a "vonalból", könnyedén le tudod törölni a felesleget. A szőrtelenítési bakikat is gyógyítja, a kipattogott bőrrel például csodákat tesz, de az epilálás után megjelenő kellemetlen piros pöttyökre is előszeretettel használják. Én most a Herbáriás "Bano" körömvirág krémet használom, ami egy zsírosabb, sárga színű változat, érdemes körbenézni, hiszen hatalmas a választék, válaszd azt, ami összetételben és árban a leginkább kedvező neked.

Ti mire használjátok a körömvirág krémet? Ha kihagytam valamit, osszátok meg velem kommentben!

2012. március 13., kedd

Drazsé

Rendhagyó post következik, mesélek egy kicsit arról a valakiről, aki miatt a legdühöngősebb, legrosszabb napjaimat is nevetve fejeztem be - ő Drazsé.

A névből már kitalálhattátok, hogy nem egy emberről van szó, de elmesélem kicsit az előzményeket. Tudni kell rólam, hogy a csúnya állatokért vagyok oda - pontosabban számomra ezek az állatok gyönyörűek, így inkább úgy fogalmaznék, hogy a legtöbb ember szerint csúnya állatok vonzanak. Fogadtam már örökbe tapírt az állatkertben, simogattam tatut, imádom a földimalacokat és a lajhárokat, és persze régi szerelmem a kopasz tengerimalac. Nagyjából 2 éve sokat jártam az Árkád környékén, és ilyenkor mindig benéztem az ott lévő állatkereskedésbe, ahol a kedvenc állatom egy kopasz tengerimalac volt, akit - rendkívül fantáziadúsan - elneveztem Kopaszkának. Hetekig látogattam Kopaszkát, majd egyik napról a másikra eltűnt, megvették. Persze a titkos vágyam az volt, hogy én vegyem meg, de akkor pénzem és lehetőségem sem volt arra, hogy tengerimalacot tartsak. Ahogy beütött a sok gond év végén, elkezdtem gondolkodni azon, hogy kellene valami, ami eltereli a gondolataimat, és hirtelen bevillant, hogy egy kisállat erre tökéletes lenne. Még aznap elkezdtem keresni eladó malackákat, és pár nap e-mailezgetés után találtam egy almot, ami tökéletesnek tűnt. Nem sokra rá elmentem megnézni a kölyköket, összesen három volt, és jött a nagy feladat: választani kellett. Végül semmi dolgom nem volt, mivel míg az összes kölyök elbújt a házukba, az egyik kismalac kijött hozzám, és hangosan csipogott: egyértelmű volt, hogy őt viszem haza decemberben. Időközben egy nagyon érdekes dolog derült ki: találjátok ki, kinek a kölyke lett az enyém? Persze, hogy Kopaszkáé, a malacé, akit régebben vágyakozva nézegettem.

Ilyen volt

Mire eljött a nagy nap, már minden szükséges kelléket beszereztem, és mondanom sem kellett, hogy Drazsét mindenki imádta. Az elején persze nagyon félt, minden kis zajra összerezzent, ám meglepően gyorsan megszokta az új környezetet, az igazi siker persze az volt, amikor életében először elkezdett "dorombolni". Azóta nagyon jól összeszoktunk, már a körömvágástól sem sír annyira, imád rajzfilmet nézni (a Goofy a kedvence), és ami a legmeglepőbb: éjszaka úgy alszik, mint egy kisbaba. Ezen nagyon meglepődtem, mert hiába nappali állat, számítottam rá, hogy zajongani, sípolni fog, de nem - ahogy meglátja, hogy aludni készülök, ő is visszavonul a kuckójába, és öt perc múlva már lógó fejjel alszik. Egyszerűen imádom a természetét, a legrosszabb hangulatomból is kizökkent, ahogy örömében ugrál, szalad az ágyamon, vagy épp végignyalogatja az összes ujjamat. Drazsé most volt négy hónapos, úgyhogy lassacskán eléri a végleges méretét, ami durva esetben akár egy kilót is jelenthet - még nem mértem meg, de annyi még biztosan nincs, figyelek rá, hogy ne etessem túl, mert ha rajta múlna, egy egész erdőt megenne fél óra alatt. A gondozása nagy odafigyelést igényel, de nem túl bonyolult, mindenesetre több törődést igényelnek, mint a szőrös társaik, hiszen a bőrüket nem védi semmi.

Ilyen lett

Drazsé egyébként úgynevezett skinny tengerimalac, ami azt jelenti, hogy bár a teste kopasz, az orrát és a lábait szőr fedi. A másik hasonló fajta a baldwin, melyek szőrösen születnek, és fokozatosan hullik ki a szőrük, majd teljesen kopaszok lesznek.
Ennek a postnak lényegében semmi hatalmas tanulsága nem volt, csupán szerettem volna bemutatni nektek Drazsét, és népszerűsíteni a kopasz malacokat, higgyétek el, én egy életre eldöntöttem, hogy ezentúl csak tengerimalacom lesz.

2012. március 12., hétfő

A (nagyon) nagy Lush teszt

Igen, a Lush iránti szerelmem még mindig nem múlt el, sőt. Már-már bilincsbe kell vernem magam, amikor meghirdetnek egy új akciót, aztán persze mindig az a dolog vége, hogy megint ott szimatolok az egyik üzletükben. A visszatérésem alkalmából kaptok egy hatalmas dózist a Lush-tesztekből, több, mint 10 terméket ismerhettek meg a héten.

1. Happy Blooming

Eddig minden karácsonyra valami nagyon tartós, hasznos dolgot kértem, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ideje eltérni a szokásoktól: tavaly csak egy Think Pink ajándékcsomagot kértem, mely azóta is trófeaként díszeleg a szobámban, persze amikor csak lehet, "rájárok". Elsőként ezt a luxus fürdőtömböt próbáltam ki, ami háromfelé van osztva, így nem kell rögtön felhasználnod az egészet. Az illata? Isteni cseresznye, a vízbe dobva viszont süti. Méghozzá finom süti. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen apró dolog ekkora hatással bír majd, de mégis - az apró tömböcske, pontosabban annak a harmada lágyító olajokkal, és persze isteni illatokkal vonta be a bőrömet, és végre valahára nem volt szükségem fürdés után testápolóra. Válaszd ezt, ha gazdaságos, de hatásos luxusra vágysz!

2. Twilight

Nem, nem a könyv, hanem a fürdőgolyó. Bevallom, a csomagból ez a termék tetszett legkevésbé az illata alapján, viszont ahogy bedobtam a vízbe, ez megváltozott: nemcsak a látvány volt elképesztő (nem véletlenül utal az alkonyatra a név), a felszabaduló illóolajok is teljesen máshogy köszöntek vissza, mint ahogy azt az első szippantáskor gondoltam. Fürdés közben ráadásul feltűnt, hogy milliónyi apró csillám oldódott ki a fürdőgolyóból, szó szerint úgy éreztem, mintha egy hógömb belsejében lubickolnék. A csillámok napokig visszaköszöntek a bőrömön, de csak diszkréten, relaxáláshoz ez lesz a kedvencem.



3. The Jilted Elf

Legyenek akármilyen jók a testápolóik, a habfürdőik, a legjobb Lush termékek szerintem a tusfürdőzselék. Ár-érték arányban verhetetlenek, nagyon gazdaságosak, és abszolút formabontóak. Eddig kétfélét használtam, a frissítő Whoosh és az örök kedvenc gumicukros Sweetie Pie mellé most bekerült a Jilted Elf nevű karácsonyi zselé. Az összes közül kitűnik erős zöld színével, és mintha az állaga is sűrűbb lenne a többinél, de ez csak jót jelent: a számomra behatárolhatatlan, kicsit fügés illat még órákkal később is visszaköszön a bőrünkön, ráadásul nem szárít és még csillámos is, mi kell még? Fontos leírnom, hogy bár fürdőpamacs nélkül is lehet használni ezeket a termékeket, úgy a legegyszerűbb: csípj le egy kis darabot (egy kb. 2 centis darab már bőven elég), tedd egy fürdőpamacsra, majd jól dörzsöld meg, és máris illatos habhegyekkel zuhanyozhatsz. Ha zuhany alatt filozofáló típus vagy, ruházz be egy tusolózselére, és rögtön pozitív témák felé terelődnek a gondolataid.

4. Rock star

Bármilyen meglepő, mindig is utáltam a szappanokat. Valami megmagyarázhatatlan csikorgós bevonatot képzett a bőrömön, amit sosem voltam képes elviselni - egészen karácsonyig. A Rock star ugyanis az első szippantáskor megvett magának az egyik kedvenc habfürdőm, a Creamy Candy illatával. Tudni kell rólam, hogy rengetegszer mosok kezet egy nap, így nem mindegy, mivel teszem azt. Bár a csikorgós érzés a Lush szappanoknál ugyanígy megvan, két nap alatt megszoktam, és azóta egyáltalán nem használtam folyékony szappant. Az is feltűnt, hogy ennek a terméknek nagyon krémes állaga van, szinte megolvadt a kezemben, amikor megfogtam, és szerencsére a bőröm sem szárad ki annyira, mint korábban. Összességében imádom ezt a szappant, mert miatta átszoktam a szilárd állagra, és jó érzés, hogy ennyivel is hozzájárulok a környezetem védelméhez.